Boldogságóra Program

A csodakút (2. rész)
Annának is voltak gondolatai, hasonlóak, mint Ádámnak. Amikor Ádámnak eltört a keze, mert a kézilabdázás közben fellökte valamelyik ellenfele, ő délután leírta Ádám házi feladatát, amit Ádám diktált neki. Ha kellett vásárolni, azt is szívesen megtette. Egyelőre nem talált az érzéseiben kivetni valót.
Attila révetegen nézett maga elé, és azt nézte, vajon milyen messze van még az a híres kút? Gondolataiban többször látta Zsófit, amint kedvesen viselkedett vele. Nem is vette észre, hogy egyre jobban Annát kedveli. Keresi a társaságát, de nem értette, Anna miért olyan kimért vele szemben? Biztosan nem szeret! Az eszébe sem jutott, hogy ő Zsófi barátja. Nem értette, hogy Zsófi miért kedvetlen, miért lát szomorúságot a szemében? Miért nem vidám, amikor találkoznak? Igazából nem is lehetett Zsófi olyan vidám, hiszen becsapottnak érezte magát. Attila lassan már nem is tudott mire gondolni. De a kút még messze volt. Vajon, mit tartogat számára az a csodakút? Mit fog megtudni tőle, amit még most ő sem tud? Azt tudja, hogy Zsófi kezdetben nagyon ragaszkodott hozzá, de mi történhetett köztük, ami ezt a változást előidézte? A csodakút elérhetetlennek tűnt neki. De majdcsak egyszer odaérnek! –gondolta bizakodóan.
Mellette haladt Zsófi is. Zsófi lelkileg sérült volt. A kis lelkét valaki nagyon megtépázta, ez a valaki Attila volt. Attila nem is gondolt Zsófira, az ő gondolatában most is Anna járt. Zsófi elképzelt egy fiút, aki őérte él, és élni fog! De ez eddig nem úgy alakult, ahogy szerette volna. Próbált a fiú kedvébe járni, szünetekben beszélgetni vele, de a fiú látszólag nem is rá figyelt. Zsófi próbált elgondolkodni, hogy mit nem csinált helyesen? Talán nem is olyan kedves és szép, mint amilyennek mondták, és hitte magát. Pedig ő is volt olyan nemes lelkű és csinos lány, mint Anna. Ő is okos volt, magas, csinos, és jól öltözött, de ez Attilának nem jelentett már szinte semmit.
Közben odaértek a csodakúthoz. Ez a kút díszes volt, és virágbokrok fonták körül. Mindenki belenézett, ki félve, ki bátran. Biztosan az nézett bele bátran, akinek a lelkiismerete őszinte, jó volt. Attila félve lépett oda a kúthoz. Nem is nézett bele először, de a többiek bátorsága őt is rávette. Amint belenézett, meglátta maga mellett Zsófi szomorú arcát. Kezdett neki derengeni, hogy ő valójában Zsófival nem is szakított, nem vesztek össze, csak egyszerűen nem volt vele kedve találkozni. De miért nem? A választ megadta a kút. Egy hang szólalt meg a mélyből:
– Te Zsófi barátja vagy, akkor ne
Annával akarj találkozni. Ádám Anna barátja, ne állj közéjük! Azt próbáld meg szeretni, aki téged szeret. Ezt észre kellett volna már régen venned!
– Tanulságul jegyezzétek meg mindannyian, hogy a belső szépség többet ér a külsőnél. Ha jó tanács kell, gyertek máskor is.
Mindenki megfogadta a tanácsokat, és úgy léptek ki a csodakapun, hogy Attila már fogta Zsófi kezét.
Anna megköszönte Ádám bizalmát, erre Ádám még erősebben szorította Anna kezét, úgy, mint ha soha nem akarná elengedni.

Bukri Anna
Ráckevei Árpád Fejedelem Általános Iskola 5. b

Képek