Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
Egy megvalósult álom
Egy szép napsütéses napon nem volt játszópajtásom, és egy kicsit unatkoztam. Sok minden járt a fejemben, de egyszer csak bevillant egy régen dédelgetett álmom: egy saját házikó építése.
Az egész délutánomat a tervek megrajzolásával töltöttem. A sok elkészült terv közül Apa segített kiválasztani, melyik lenne a legjobb. Nagy lázban égtem, hogy elkezdhessem a munkát, de Apa kicsit lehűtötte a lelkesedésemet. Elmondta, hogy a tervek alapján ki kellene számolni, mennyi faanyagra lenne szükségem. No, ez persze nem ment egyedül, mert a kis házamat négy fa ölelésében, ezek tetejére terveztem. Apa segített kiszámolni a szükséges anyag mennyiségét, és levitt a TÜZÉP-re megvásárolni a faanyagot, amit a mérete miatt csak teherautóval lehetett hazaszállítani. Nagyon örültem, hogy Apa ilyen segítőkész volt. Elmentem a barkácsboltba, ahol szögtáskát és szögeket vásároltam. Minden anyag a rendelkezésemre állt, már csak el kellett volna kezdenem a kivitelezést. Rájöttem, hogy egyedül nem fogok boldogulni, szükségem volt egy jóbarát segítségére. Barátomat, Ricsit kérdeztem meg, lenne-e kedve segíteni. Nagyon megörültem, amikor igent mondott. Eljött hozzánk, és neki is láttunk az építkezésnek. Napokon keresztül keményen dolgoztunk. Elkészültünk a tartóvázzal, a létrával, a padlóval, majd nekiálltunk a „gerendáknak”. Kezdett megéledni, amit eddig csak a rajzon láttam. Ricsinek nem volt ideje tovább építkezni, így rám hárult a neheze. Már elmondhattam magamról, hogy van egy félkész házam, de a teteje még hiányzott. Nem vártam tovább Ricsire, folytattam egyedül a munkát. Fölszögeltem a léceket, a cserepeknek előkészítettem a helyet. Majd a bátyám segítségével felhordtam a nehéz cserepes ládákat. Egy szeles napon nekiláttam a cserepezésnek. Hát, hogy is mondjam, majd elfújt a szél, de végre kész lettem. Nagyon büszke voltam az elkészült műre. Később Ricsi is eljött megnézni a közös munkát. Mindnyájunknak nagyon tetszett a végeredmény. A mai napig sokat játszunk benne.
Hálás szívvel gondolok mindenkire, aki segítségével hozzájárult, hogy valóra válhasson az álmom.
Erdős András