Történet
- Csoport neve: RAFAI5b
A kutyám
Ezt a pár sort azoknak írom, akik tartanak kutyát.
Az én kutyámat Démonnak hívják. Mindig vidámságot és örömet okoz a szürke hétköznapokban.
Amikor kicsi volt, kézből etettük. Sokszor olyan mohó volt, hogy féltünk attól, hogy megfullad. Ahogy nőtt, egyre erősödött, virgonckodott. Megtanítottuk neki, mit szabad, s mit nem. Szófogadó lett majdnem mindenben, kivéve egy-két dolgot. Szeret sétálni, rohangálni, úszni a Dunában, és persze kacsákat kergetni a vízben. Amikor rászólunk, rohan hozzánk. Ő az élet csodálatos apró örömei közé tartozik.
Akinek kutyája van, szeresse és gondoskodjon róla, hiszen felelősséget vállalt érte. A kutya gazda minden nap boldog lehet, ha kutyaként gondolkodik: ha képes egyszerűen, természetesen élni , örülni a napfénynek, a víznek, a levegőnek és a barátoknak.
Képek