Boldogságóra Program

Sátorozás a Velencei-tónál

Május vége felé a 4. osztályban mentünk az osztállyal a Velencei-tóhoz. Sok részletes megbeszélés előzte meg az osztálykirándulást, mivel a távot kerékpárral terveztük megtenni.
A nagy napot izgatottan vártuk, ami hamarosan el is érkezett. Az indulás reggelén vidáman gurultunk be a bringáinkkal az iskola udvarára. A szülők már tettek, vettek, pakoltak és ellenőrizték, hogy mindenki hozta-e a megbeszélt dolgokat. Néhány anyuka és apuka vállalta, hogy ebben a három napban eljön velünk, és segítségére lesz az osztálynak, mivel a reggelit,az ebédet és a vacsorát ők készítették el nekünk. A szülők egy része autóval jött, a másik része kerékpárral. Blanka apukája kisbuszt hozott, az ő autójába pakoltuk a sátrakat, hálózsákokat. Táskákat, bográcsot, játékokat, enni- és innivalót. A sok pakolás után végre útnak indultunk. Az út hosszú és fárasztó volt, de végül megérkeztünk a kempingbe, mint egy győztes sereg. A számunkra kijelölt helyen felállítottuk a sátrainkat, majd ettünk néhány szendvicset és felfedeztük a táborhelyet. A kempingben volt egy szuper játszótér, horgászásra alkalmas hely, büfé (bár be volt zárva), fagyizó és még rajtunk kívül sok-sok kempingező. Ezen a hétvégén BMW találkozó volt itt, ezért volt a nagy tömeg a kempingben, ami ha őszinte akarok lenni, egy kicsit ijesztő volt. Néhányan elsétáltunk megnézni Erzsike nénivel és Éva nénivel a találkozót. Még oda sem értünk, de már figyelmeztettek a tanítóink, ne kószáljunk el, mert könnyen el lehet tévedni, és akkor aztán kész a baj. Bár nagyon csábító volt a sok szép és különleges autó, no meg kicsit bandázni a fiúkkal felnőttek nélkül, de győzött a józan ész, hogy felügyelet nélkül este a sötétben, ismeretlen helyen, mégsem olyan jó.
Én azért érzem magam biztonságban az osztályban, mert tudom, hogy a tanáraim és a szülők mindig vigyáznak ránk, és soha nem akarnak semmi rosszat nekünk.