Boldogságóra Program

A foglalkozás elsődleges célja az volt, hogy a mozgást kivonjuk a „teljesítmény” és a „szabálykövetési kényszer” kereteiből, és átvigyük a tiszta élvezet, a feszültségoldás és a testtudat birodalmába. A mozgás során felszabaduló örömérzet segített a szorongások oldásában és a pozitív énkép megerősítésében. Szenzoros megerősítés: Különböző textúrájú eszközök (babzsák, tüskés labda, puha matrac) bevonása a mélyérzékelés serkentésére. Kevés beszéd, tiszta és ismétlődő ritmusok, valamint piktogramok használata a feladatok indításához és leállításához (vizuális idősáv). A mozgásformákat úgy alakítottuk ki, hogy a motoros tervezési nehézségekkel küzdő gyermekek is átélhessék a „képes vagyok rá” élményét.
A foglalkozást ritmikus utánzó mozgásokkal indítottuk (taps, dobbantás, törzshajlítás). A zene és a ritmus azonnali biztonságérzetet nyújtott. Azok a gyermekek, akik nehezen utánozzák a verbális utasításokat, a dal lüktetésére és a társak vizuális mintájára ösztönösen bekapcsolódtak a mozgásba. Egy egyszerű, biztonságos, mégis ingergazdag pályát építettünk fel a csoportszobában:
1. Vonalon/szalagon egyensúlyozó járás (koncentráció, belső csend).
2. Tüskés félgömbökön való átlépkedés (talp szelektivitása, taktilis ingerlés).
3. Belezuhanás/gurulás egy óriási, puha matracra.
A matracra érkezés pillanatát hatalmas nevetés kísérte. Ez a fajta fizikai becsapódás biológiailag is nyugtatóan hat az alulszabályozott vagy hiperaktív idegrendszerre; a gyerekek többször meg akarták ismételni az élményt.Egy óriási, színes textilkendőt és lufikat használtunk. A feladat az volt, hogy a lufit közösen tartsuk a levegőben a kendő hullámoztatásával, ami óriási sikert és kollektív örömöt hozott, amikor a lufi magasan szállt. A pörgős tevékenységek után a szőnyegen fekve zártuk az órát. Képzeletben kiscicákká változtunk: nagyot nyújtóztunk, megfeszítettük a lábunkat és a mancsainkat, majd egy nagy kilégzéssel „puhává, meleggé és lazává” váltunk.

Képek