Boldogságóra Program

Fenntartható boldogság: Szeretet bon-bon útravalóul

A nevelési év vége felé közeledve egy utolsó nagy próbatétel elött álltunk a 6-7 éves korú gyermekeinkkel. Apránként lépésről-lépésre, közösen állítottuk össze az évzáró-ballagó műsorunkat is. Minden egyes nappal egyre közelebb értünk a kitűzött célunkhoz, a búcsú pillanatához. Addig pedig az énekhangjuktól zengtek az óvoda falai és az udvara. A rajzaikból meg kiállítást készítettünk az óvoda kerítésére. Közös zenehallgatással (pl.: Boldog vagyok, Egy jó szó… stb.) öleléssel, simogatással és egymás gondolatainak meghallgatásával erősödtünk, töltekeztünk fel.
Az utolsó héten a ballagás előtt minden gyermeket, mi óvónénik megajándékoztunk egy csakis őrá illő pozitív sugallatú, elismerő oklevéllel: pl. legjószívűbb, legenergikusabb, legéletrevalóbb… stb. gyermek címmel. Erősen hiszem, hogy mindannyian valamiben különlegesek vagyunk és ezt nagyon fontos bennük már most felszínre hozni és megerősíteni.
A kezdetben szorongó, érzékeny és néha fáradt gyermekeink év végére magabiztosan álltak azon az ominózus nagy napon a szüleik, vagyis a nézőközönség elé és úgy ment minden, mint a karikacsapás.
És mit kaptak útravalóul Tőlünk?
– Azt, hogy a felmerülő problémahelyzetekben mindig kerestük a jót, a pozitívumot és közben megbeszéltük, mit éreztek.
– Lehetőségeket kerestünk a különböző megoldásokra.
– A jó dolgokat rendszeresen a, újra és újra alkalmaztuk.
– Együtt nevettünk, sokszor könnyük csordultáig kacagtunk a megtörtént és mókás eseteiken, a vicceiken.
Mindeközben pedig természetesen nagyon sokat és jó nagyokat játszottunk. Így tanultak tőlünk, óvónéniktől, dadusnéniktől, vagyis az óvodánk összes dolgozójától.
Bagdi Bella: Hálás vagyok ezért a napért című zenéjét hallgattuk akkor is, amikor Szeretet bonbonnal ajándékoztuk meg Őket ezért…

Képek