Boldogságóra Program

Sikertörténet

Az osztályunk elhatározta, hogy készít egy vicces filmet az iskolai életről. Az egyik tanár néni megírta a forgatókönyvet, kiosztottuk a szerepeket. Mindenképpen ki akartuk próbálni magunkat, mint filmszínészek. Nagyon új volt a feladat, ilyet még nem csináltunk! Az első nehézséget az jelentette, hogy szégyenlősek vagyunk, és a szöveget nem tudtuk rendesen elmondani, a jelenetet eljátszani! Állandóan vihogtunk, egymáson viccelődtünk, elrontottunk mindent. Persze volt, aki megsértődött, a tanár néni már le akarta fújni az egészet. Addig-addig gyakoroltunk, míg a végén valahogyan sikerült összeszedni magunkat, és pár felvétel elkészült. Mikor már úgy tűnt, hogy sikerülni fog, akkor meg senki sem akarta a kísérő szöveget felmondani a magnóra! Csakhogy közeledett a határidő, kénytelenek voltunk azt is megcsinálni. Négyen összeszedték minden bátorságukat, aztán szépen felolvasták a papírról. Mindent meg kellett tennünk, hogy ezt a filmet összehozzuk, mert megígértük magunknak, és fontos volt az egész osztálynak, hogy készen legyen! A tanár néni és mi is hittünk benne, hogy meg tudjuk csinálni, hiszen ez a célunk, minden megvan hozzá, csak akarni kell! Gyakorlat teszi a mestert! – szól a mondás is! Ez bebizonyosodott, mert egyszer csak elkészült a mű! Mindenki boldog volt, már alig vártuk az ünnepélyes bemutatót! Az egész iskola élvezte a filmet, sok-sok dicséretet kaptunk! Az igazgató néni teljesen oda volt tőle! Boldogan ünnepeltünk együtt! Nemcsak azért, mert jól sikerült, hanem azért is, mert meg tudtunk valósítani egy közös célt, amit mi találtunk ki magunknak! Ez jó móka volt! Ez után jobban szerettük egymást!