Orosháza Város Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond utcai telephely „Jelen-Jövő” tabló

Orosháza Város Napköziotthonos Óvodája Móricz Zsigmond utcai telephely „Jelen-Jövő” tabló

A foglalkozást a Leghasznosabb dolog című mese feldolgozásával kezdtem. Az előző napokban már készültem az interaktív mesére. Eljátszottuk hogyan lehet elbúcsúzni egymástól, ha hosszú útra megy valaki. Van olyan kisgyerek a csoportban, akinek az apukája külföldön dolgozik, ezért kíváncsi voltam az ő érzéseire. Elmesélte a többieknek, hogyan szokott elköszönni az apukájától. Ezután kértem a gyerekeket, hogy ők is köszönjenek el attól, akit nagyon szeretnek. A szóbeli megfogalmazás nehezen ment, majd arra kértem őket, hogy most úgy köszönjenek el, hogy szóban nem mondhatnak semmit, csak mozdulatokkal jelezhetnek egymásnak. Érdekes módon ettől kezdve rengeteg ötletük volt, élvezték a játékot. Arra is rákérdeztem, hogy milyen érzéseik vannak akkor, amikor a szerettüktől kell elköszönni. Sokan a szomorúságot, a bánatot említették. Beszélgettünk arról is, hogy mi az a dolog, ami a leghasznosabb az ő életükben. Először megbeszéltük, hogy mit jelent maga a szó, „hasznos”. Ezután tudtak csak válaszolni. Mivel sokat beszélgetünk az erősségekről, így nemcsak tárgyakat mondtak, hanem olyan fogalmakat, mint a szeretet, kreativitás, bátorság. Ezután a felkészítés után már a mesében javasolt feladatok is könnyebben mentek. Szokni kell az újfajta mesélési módot, hiszen nem ezt szoktuk meg. A sziámi ikrek című játékot mi a mese után játszottuk el, nagyon nagy sikert aratva. Beszélgettünk arról, hogy az ikreknek mi lehet a könnyebb, és mi nehezebb az életükben. A mese után meghallgattuk a pozitív vagyok című dalt, melyre táncoltunk is.
A célokról nem csak a mesével kapcsolatosan beszélgettünk. A víz témakörének feldolgozása során megbeszéltük, hogy miért célunk a vízzel való spórolás, vagy beszélgettünk arról is, hogy mennyire fontos vizeink tisztaságának megóvása. Minden tevékenységünkben vannak célok, és ezt a gyerekek nagyon jól megértették. Kiraktak egy 300 darabból álló puzzlét, ami nagyon nagy sikerélmény volt annak a pár kisgyereknek, aki ebben részt vett. Cél volt az is, hogy a kupakokat lábujjaik segítségével átpakolják egyik edényből a másikba. Azt is kitaláltuk együtt, hogy a csoport célja az lesz, hogy május végére mindenki megtanuljon cipőfűzőt kötni. Az én célom az volt, hogy minél több oldalról megvilágítsam a gyerekek számára a fogalom jelentését. Értsék meg, és tudják megfogalmazni azt, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy elérjék a céljaikat, és tudják megfogalmazni azt is, hogy milyen erősségekre lesz szükségük.

Képek