Optimizmus és gyász autista szemmel

optimizmus-8.jpg

Tegnap feldolgoztuk az optimizmus témát, kissé sírósra sikerült (mindenkinek).

Az egyik feladat az volt, hogy egy rossz élményben hogyan tudjuk meglátni a jó dolgokat. Feladták a leckét a gyerekek, hiszen mindannyian egy szerettük elvesztéséről meséltek.
Így kitértünk egy kicsit a gyász feldolgozására. Állapotukból adódóan nem értették, hogy miért sírnak, amikor szerettükről beszélnek. . megtanultuk, hogy ez természetes dolog, és hogy a szomorúság, az elvesztett személy hiánya okozza.
Nehezen találtuk a jó dolgokat ebben…volt, aki sok videót nézett a témában, így jóval többet tud erről, mint egy átlag 12éves gyerek. Olyan is volt, aki közelebb került a családtagokhoz, valamint a történtek arra inspirálták, hogy jobban megismerje Istent. Megbeszéltük, hogy azért is hálásak lehetünk ,hogy tudunk erről beszélni a csoportban, és erősíteni egymást.

Végül azért jó hangulatban fejeztük be a foglalkozást, és elkészült a valóra vált álmok tabló is.
Az autizmussal élő személyekre jellemző, hogy szó szerint értelmezik a kifejezéseket.
Amikor megkérdeztem, hogy mit szeretnénk elérni a jövőben, egyik kis tanulóm komolyan azt mondta, hogy: -A plafont! 🙂
Élmény őket tanítani! <3

Képek