Boldogságóra Program

Az optimizmus gyakorlása
A szokásos dal hallgatással indítottunk, ami most is nagyon tetszett a gyerekeknek.
A beszélgetőkör most a pozitív gondolatokról szólt, csak olyan eseményt kellett mondaniuk az aznapi eseményeikből, ami jó érzést okozott számunkra. Volt olyan tanuló, aki azt mondta, hogy vele semmi jó nem történt aznap. Most egy kicsit úgy éreztem bele kell szólnom, és arra kértem, hogy mondjon olyan eseményt, ami rossznak indult, de valami elviselhető lett belőle. Érdekes volt, hogy aznap oltást kaptak és ez az élmény alakult át „jóvá”, hogy…..nagyon félt, de nem is fájt…. A kislány megkönnyebbült, hogy ő is tudott mondani valami „jót”.

Megterveztük az optimista ember pólóját. A gyerekek nagy lelkesedéssel fogtak a munkához, szebbnél szebb tervek készültek. Kitaláltuk, hogy hogyan tegyük 3D-sé ezt az egészet. Csomagolópapírt használtunk, kivágtunk neki nyakat ez lett a póló. Elejét és hátulját is készítettünk. Utána a csoport egy tagja felvette, ezt lefényképeztünk.

„Dobókocka” Játsszunk együtt!
Körben ülünk és a kör közepére dobunk a kockával. Először mindenki húz egy kis kártyát tőlem, amin egy-egy élethelyzet van. Ezeket az élethelyzeteket kell a dobás kimenetele alapján hol optimista módon, hol pesszimista módon elmondani, tovább szőni.
KÁRTYÁK:
– Rossz jegyet kaptam
– Anyukám influenzás lett
– Hétvégén segítenem kell apának a kertben
– A barátom meghívott a szülinapi bulijára
– Nagymama takarítani hív
– Tanár néni megdicsért
– Osztálytársam tolltartója elveszett
– Összetört a szemüvegem
– Nem vettek be a játékba

A dobókocka játékot én találtam ki, mert jó lehetőségnek tartottam arra, hogy egymás előtt is megnyilvánuljanak. Az indító kártyákat kihúzták, és annak megfelelően, hogy pirosat, vagy feketét dobtak, úgy kellett az eseményt prezentálni. Akkor volt nagyobb probléma, amikor a kártya eseménye ellentétes volt a dobással. Ám ügyesen megoldották.
Végül „együtt” énekeltük a dalt Bagdi Bellával.

Képek