Mosoly, szó, szív – így tanultuk az önszeretetet

Gyimesbukki-boldogsag-uzenet.jpg

A feltétel nélküli önszeretet témáját a program kézikönyvének és munkafüzetének feladatai segítségével dolgoztuk fel márciusban a gyerekekkel. A foglalkozások célja az volt, hogy a diákok tudatosabban gondolkodjanak önmagukról, felismerjék saját értékeiket, valamint megtapasztalják az önelfogadás és az egymás felé fordulás támogató erejét.
Az első alkalmat mozgásos ráhangoló játékkal indítottuk: a Sportmanji ugróiskola feladatait nagy lelkesedéssel végezték a gyerekek. Ezt követően közösen gondolkodtunk arról, mit jelent számukra a feltétel nélküli önszeretet. A beszélgetés során három fontos területet emeltünk ki: az önelfogadást, az egészséges önbecsülést és az öngondoskodást. A gyerekek csoportmunkában kulcsszavakat gyűjtöttek ezekhez, majd gondolataikat egy közös tablón rendszerezték (A feltétel nélküli önszeretet).
A vizualizációs gyakorlat után megosztották egymással az élményeiket. A kezdeti bizonytalanság és szomorúság érzését fokozatosan a megnyugvás, a bátorság és a bizakodás váltotta fel. Az „örömkosár” feladat során a gyerekek azt gyűjtötték össze, mi okoz számukra valódi örömöt. A kiválasztott tevékenységeket színes, különböző formájú kártyákra írták, amelyekből egy közös tabló készült (Mi okoz nekem örömöt?).
A „10 ok, amiért szerethető vagyok” kérdőív válaszai alapján az osztály erősen kapcsolatorientált és empatikus közösségnek mutatkozott. A gyerekek sokszor abban látják saját értéküket, hogy képesek kedvesen és segítően fordulni mások felé. A foglalkozást Önbizalom megerősítések kártyák húzásával zártuk.
A második alkalom szintén mozgásos ráhangolással indult: a tanulók testtartásokkal jelenítették meg az önelfogadás és az önelutasítás állapotát. A gyakorlat segített tudatosítani, hogy az önmagunkkal való elfogadó viszony belső biztonságot ad. Ezt követően arról beszélgettünk, kik azok a személyek, akikhez segítségért fordulhatnak. A barátok és a család mellett a tanárok szerepe is hangsúlyosan megjelent. A következő feladatban „kedves” és „kemény” szavakat gyűjtöttünk össze, amelyeket a diákok a mindennapok során hallanak. A közös gondolkodás rámutatott arra, hogy egyetlen mondat is képes erőt adni vagy éppen megingatni az önbizalmat. Ezután saját maguk számára fogalmaztak meg bátorító, önszeretetet erősítő üzeneteket, majd szituációs játékokban gyakorolták, hogyan lehet támogató szavakkal segíteni valakit egy nehéz helyzetben. Nagy örömmel fogadták a személyes megerősítő kártyákat is, amelyeket én készítettem számukra. A foglalkozások legnépszerűbb eleme az önszeretet témájára épülő, általam és a mesterséges intelligencia által megalkotott társasjáték volt, amelyben kérdéskártyák segítették a tanulókat saját értékeik és erősségeik felismerésében.
Március 20-án Erdélyben tartózkodott az osztály hatnapos kiránduláson, a másik hetedikes osztállyal együtt, de ott sem feledkeztünk meg a boldogság világnapjáról. A kirándulás negyedik napja különösen emlékezetes volt: Hargita és Bákó megye szépségei mellett a boldogság világnapját is együtt ünnepeltük. A napot kedves, pozitív üzenetekkel indítottuk, majd Gyimesbükkön, az ezeréves határnál közösen küldtünk üdvözletet az otthoniaknak. Este játékos boldogságórás foglalkozással zártuk a napot, ahol a gyerekek sok apró jócselekedetüket is számba vették. A legnagyobb örömet a névtelen, kedves üzenetek cseréje hozta, amely nevetéssel töltötte meg a szobát, illetve az ajándékba adott kis horgolt szívecskék is nagy sikert arattak. Ez a nap megerősítette bennünk, hogy a boldogsághoz gyakran elég egy mosoly, egy jó szó vagy egy apró figyelmesség.
A két foglalkozás tapasztalatai azt mutatják, hogy a gyerekek nyitottak az önismereti témákra, és szívesen vesznek részt olyan tevékenységekben, amelyek segítik őket saját érzéseik és értékeik tudatosításában. A közös beszélgetések, játékos gyakorlatok és kreatív feladatok hozzájárultak ahhoz, hogy közelebb kerüljenek az önelfogadás és az önmaguk iránti kedvesség gondolatához.

Képek