Boldogságóra Program

Tartalmas hónap áll mögöttünk. A gyerekek egyre aktívabban vesznek részt a feladatok elvégzésében, annak ellenére, hogy nagyon sok időt tudunk a szabadban tölteni. Nagyon sok lecsendesítő gyakorlatot végeztünk, például koshi haranggal. Úgy kellett egymásnak átadni a körben, hogy a harang ne szólaljon meg. Ez nagy önfegyelmet, figyelmet is igényel amellett, hogy lecsendesednek. A végén pedig már úgy adhatták át, hogy mindenki megszólaltathatta. Ezt a gyakorlatt nagyon szeretik a gyerekek. elmondtam a következő játék szabályát, amely az egy ölelés ereje volt. Futkároztak zenére, majd mikor mutattam a kezemmel egy számot, és mondtam is mennyit mutatok, akkor annyi gyereknek kellett egymást átölelni. Később nehezítettem a feladatot, mert már nem mondtam a számot, csak mutattam. A Dajkaanénink is nagyon kedveli ezeket a feladatokat, így ő is becsatlakozott hozzánk. Nagyon tetszett nekik.A következő napi feladat a Ki mit tud? volt. A gyerekek nagy izgalommal készültek. Aki bizonytalan volt, kérdezte, hogy jó e, amit szeretne bemutatni a többieknek. Voltak aerobik fellépőink, mert 6 lány jár heti 2 alkalommal ilyen foglalkozásra. Ehhez kértek tőlem zenét, amire ők szoktak gyakorolni. Ezen kívül volt aki trükköt adott elő, voltak akik ugróiskoláztak, cigánykerekeztek, talicskáztak, verset mondtak. Ennek akkora sikere volt, hogy alig akarták abbahagyni, egyre jobban motiválódtak. Még a legbátortalanabb gyermek is többször jelentkezett előadásra. Minden produkciót hatalmas taps követett.
Másnap két játékot is játszottunk. Az egyik a zseblámpás játék volt. A szőnyegre ültettem a gyerekeket körben, majd szóltam nekik, hogy teljesen besötétítek, ne féljenek. Egy zseblámpával rávilágítottam különböző tárgyakra, amiket meg kellett nevezniük. Majd az egyik kisfiú kitalálta, hogy ő elszeretné kapni a szőnyegen a fényt, ő a cica. Természetesen engedtem a kérésének, de szabályhoz kötöttem, hogy mindig az lesz a cica, akinek a nevét mondom, hogy így elkerüljük az esetleges sérüléseket. Még ezt is tudták fokozni azzal, hogy ne csak előttük menjen a fény, hanem másfele is. Ekkor már feljebb húztam a redőnyöket, hogy ne legyen annyira sötét. Egyesével követték a fény irányát, hogy elkapják. Nagyon sok mókás pillanatot éltünk át, mert különböző módon akarták elkapni. Az utolsó feladat a Lépésváltó volt. Eleinte nehezen értették meg, hogy a találkozási pontnál a társaik mozdulatával kellett továbbhaladniuk. De hamar rájöttek. Itt is beindult a fantáziájuk, hogy ők milyen állat mozgását szeretnék utánozni. Ezekben az önálló ötletekben mindig támogatom őket. Véleményem szerint, amikor a pedagógus támogatja a gyermek saját ötleteinek megvalósítását, az több szinten is erősen fejlesztő hatású:
Amikor a gyermek azt tapasztalja, hogy az ő ötletei értékesek és megvalósíthatók, nő az önbizalma és pozitívabb lesz az önképe.Ösztönzi számukra a kreatív gondolkodást, a problémák többféle megközelítését, és az egyedi megoldások keresését.
A saját ötleteiken dolgozni sokkal motiválóbb, mint külső feladatokat végrehajtani, így a tanulás élményszerűbbé válik. Nem utolsósorban a csoport fontos tagjának érzi magát..

Képek