Boldogságóra Program

Elérkeztünk a Boldogságóránk utolsó fejezetéhez. Egész nevelési évben nyomon követhettük a kijelölt utunkat és hatalmas változásokon mehettünk keresztül. Megtapasztalhattuk, milyen az, amikor hálásak lehettünk valamiért, legyen az bármilyen kis apróság. Gyakoroltuk, hogy hogyan lássuk szépnek a világot, hogyan legyünk optimisták, igyekeztünk a társas kapcsolatainkat ápolni és jól kezelni és még sorolhatnám, mennyi mindent kaptunk mi az elmúlt egy éveben e remek személyiségfejlesztő programtól. Minden lépcsőfokon való feljutásért tisztességesen megküzdöttünk, végig járva a kitűzött célokat, végrehajtva a feladatokat. Az utolsó boldogóránk ennek az összegzése volt. Beszélgetéssel kezdtük a foglalkozást. Megbeszéltük, ki mire emlékszik az egész éves boldogóránkból. Képeket nézegettünk és a legemlékezetesebb szituációkat elevenítettük fel. Volt olyan játék, amit nagyon szerettek és kérték, hogy újra játszuk el. Például a Boldog Blaka, Szomorú Szilárd is nagy kedvencük volt és nagyon ügyesen tudták már változtatni az arckifejezésüket. Ezt a mai napon egy kicsit tovább is fejlesztettük, mert el kellett mondaniuk pár mondatban, hogy kinek mi volt a legemlékezetesebb foglalkozása és mit szeretett benne, vagy mi az ami esetleg nem tetszett. Ekkor meg kellett állapítaniuk, hogy ez most boldogság avagy sem. Természetesen pozitív élményekkel telve mesélték az élményeiket és szegény Szomorú Szilárdunknak nem is kellett előbújnia. Nagyon szerették a társas kapcsolatok ápolásával foglalkozó játékainkat is. Igazán megható volt számomra, hogy ilyen nagy hatással volt rájuk ez az egész éves foglalkozás. Nagyon örültem neki, hogy sikerült a kézikönyv, az útmutatások, a sok-sok pozitív gondolatok és énekek segítségével egy szuper élményben részesíteni a kisgyermekeinket.
A beszélgetés után elmeséltem nekik a Boldogerdő-Kerekerdő című mesét, majd ezt követően elkezdődött a mi kis ünnepségünk. Az óvodánk belső udvarára addig a dajkanéni és a pedagógiai asszisztes megterítettek, mindenféle finomságot feltálalatak, kellő mennyiségű italt is kihelyeztek és miután megbeszéltük az egész éves tevékenységünket, kimentünk az udvarra, ahol minden kisfiút és kislányt egy-egy Boldog korona várta. Minden kisgyermeket Boldog királlyá és Boldog királynővé koronáztunk. A korona mellé egy-egy emléklapot is készítettem, hiszen nagyon ügyesen, lelkiismeretesen megdolgoztak azért, hogy feljussanak az utolsó lépcsőfokon a Boldogság várába. Ezt követően jó magyar szokáshoz híven jött az evés-ivás-mulatozás. 😊
Azt gondolom, hogy nagyon sok kisgyermeknek volt segítségére ez a foglalkozás sorozat. Nagyon sokan megnyíltak, sokkal bátrabbak és megbocsátóbbak lettek egymással szemben is. Sokszor tapasztaltam, hogy más területeken, más foglalkozások alkalmával is gyakran elmondták a biztató szavakat, a varázsszavakat és gyakran álltak a másik mellé, ha rossz kedve volt, vagy ha szüksége volt egy baráti ölelésre. Mindenképpen csak pozitív tapasztalatról írhatok. Ennek a hatását nyilván még nem úgy értékelik a kisgyermekek, mint egy felnőtt, de hiszem és bízom abban, hogy ez az év nem fog elmúlni nyomtalanul.
Köszönöm, hogy megismerhettem a Boldogságóra tanait. A továbbiakban is kívánok mindekinek sok-sok boldogságot, kitartást, erőt, minden szépet és jót, mert tudjuk
„TÖRTÉNJÉK BÁRMI, JOBB VELED A VILÁG! „❤❤❤

Képek