Boldogságóra Program

A Katicák ismét lelkedéssel várták a második Boldogságóra foglalkozást. Az ajánlott témákból, játékos feladatokból többet is kipróbáltuk. Elsőként meghallgathatták Bezzeg Andrea Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét, majd rövid beszélgetést követősn, el is készítették saját varázsszemüvegüket a gyerekek. A kivágás, díszítés után mindenki felpróbálta és megfogalmazta mit vagy kit lát ma nagyon szépnek, érdekesnek, ügyesek.
Következő napon már kicsit közelebb kerülve a témához beszélgettünk arról, mit jelent az ha valaki pozitív, optimista, jó kedélyű. Eljátszottuk csapatokban milyen amikor szomorúak vagyunk, milyen amikor vidámak. A vidám csapat feladata volt, a szomorú csapat felvidítása, anélkül hogy megérintették volna társukat. A legtöbben vicces arcot, mozdulatot mutatott, volt aki úgy tett mintha egy lufit túlfújva, kipukkasztott volna, vagy mintha elcsúszott volna egy banánhéjon. Igen mulatságos pillanatokat éltünk át. Mindkét csapat kipróbálhatta mindkét feladatot, kreatív ötletek születtek.
A „nevető levelek” című játékot is kipróbáltuk, amelyben annak a társnak kellett átadni a falevelet, aki a legjobban megnevetteti az adott illetőt. A csoport „mókamesterei” valóban megmutatkoztak a kiválasztás során, volt aki 4-5 levelet is kapott. A barátok kölcsönösen viszonozták a levelet. Ez a napunk is mosolygósan telt.
A harmadik napon arról a mondásról beszélgettünk, hogy az eső nem más, mint a felhők könnyhullatása. Ekkor is pont borongós, esős volt az idő, de megbeszéltük, mégis miért örülhetünk neki. A csoportban néhány kartonból kivágott felhő alá, esőcseppeket helyeztek a gyerekek, közben elmondták, szerintük miért lehetnek szomorúak a felhők. Érdekes válaszok születtek, melyik részben a saját vágyaikat tükrözték: pl. : – „Mert hiányzik az anyukájuk! -” Mert fáznak! ” -” Mert nincs nyár! ” Ezután megpróbáltuk felvidítani a felhőket. A gyerekek javasolták, hogy énekeljük el a Süss fel napot! További ötletekkel is előrukkoltak: esőűző táncot roptak, zenéltek, mosolyrajzot, szivárvány rajzot küldtek feléjük. Délutánra ki is sütött a nap. Az optimizmus gyakorlásának zárásaként a gyerekek megismerkedhettek Opti Miskával, aki igazi dolgos, derűlátó legény és sohasem panaszkodik, helyette inkább mindig jókedvű, felvidít másokat és ott segít ahol kell. Felbukkanásakor éppen Őszanyó bábnak segített gereblyézni. A gyerekek nem győzték figyelni, együtt játszani vele. Néhány kislánnyal rajzolás közben pedig megírtuk Opti Miska dalát. Ők szavakat, mondatokat mondták, amiket próbáltunk rímekbe szedni. Alapul a Hopp Juliska című dal dallamát vettük. Az őszi szünet után még többször fogjuk énekelni Miskával.

Opti Miska az én nevem,
Úgy szeretem az embereket.
Úgy szeretem a gyerekeket.

Jó a kedvem kisbarátom,
Te is legyél büszke, minden áron.
Te is legyél büszke, hidd el nem álom.

Nem kell sírás, nem kell hiszti,
Együtt úgyis mindent, ki lehet bírni.
Együtt úgyis mindent, ki lehet bírni.

Kisgyerekek, bácsik, nénik
Veletek együtt, ugye jó így élni?
Veletek együtt, ugye nem kell félni?

Így szeress te is, jó szívvel,
Hidd el lesz ki téged, vissza szívlel,
Hidd el lesz ki szeret tiszta szívvel.

Az utolsó napon mindenki végig mehetett még a szeretet alagúton, megölelhette egy kiválasztott társát és a hálapálnát. Végül a „jó dolgok kertjébe” mindenki beletett valamilyen jó dolgot, érzést amit adni tud másoknak és kivett valami olyan amire szüksége volt szimbolikusan.
Az egész hét pozitív hangulatban telt.

Képek