Gondolkodj pozitívan!
- Csoport neve: Mazsolák 5.e
- Bocskai István Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium Magyar utcai Telephelye
- Kategória: Felsősök
- Téma: Az optimizmus gyakorlása
- (30 megtekintés)
A hónap három optimista foglalkozásának fő célja volt:
Olyan reális, konstruktív optimizmus és pozitív szemléletmód kialakítása, amely fejleszti a résztvevők rezilienciáját (megküzdési képességét), növeli a belső motivációt, és segíti a kihívásokhoz való rugalmas alkalmazkodást.
Feladatnak tekintettem, hogy az optimizmus és pesszimizmus fogalmát tisztázzuk példákon keresztül. A negatív érzelmek elfojtása helyett a nehézségek elfogadása és a megoldásfókusz kerüljön előtérbe. Példaképek és történetek elemzésén keresztül olyan valós vagy fikciós karakterek, helyzetek vizsgálata, ahol az optimizmus segített a krízisek leküzdésében. Valamint egymás erősségeinek, törekvéseinek és támogatásának kifejezése a csoportban optimista jegyek erősítésével.
Első óra:
A foglalkozást: A remény, optimizmus erősségdalával vezettem be motivációként. Ezt követően beszélgetőkör segítségével „Szerencsére…” játékot játszottuk, (valaki mond egy rossz eseményt, a következő gyereknek pedig folytatnia kell a „Szerencsére…” kezdetű mondattal). Az „Irányítási kör” gyakorlattal folytattuk a foglalkozásunkat. Rajzoltunk egy kört a földre a belsejébe kerültek azok a dolgok, amiket a gyerekek irányítani tudnak (pl. a saját hozzáállása, a gyakorlás, a segítőkészség) a körön kívülre kerültek azok, amiket nem tudnak befolyásolni (pl. az időjárás, mások viselkedése, a szabályok). A tanulság: Az optimista ember arra fordítja az energiáját, ami a körön belül van. Az óra produktuma képen optimista poharakat készítettünk, melyekre mindenki a saját pozitív gondolatát írhatta, rajzolhatta fel.
Második óra:
Kimozdultunk az intézmény falai közül és Debrecenbe vezetett utunk, ahol a természetben (Nagyerdő) sétáltunk, majd állatkerti látogatásunk után pedig aktívabb mozgással zártuk a napot egy játszótéren. Mind az állatokkal való kapcsolódás, mind a testmozgás tudományosan igazolt módon alakítja át az agyunk kémiáját és a gondolkodásmódunkat. Bár látszólag eltérő területekről van szó, mindkettő hatékonyan billenti át az idegrendszert a stresszállapotból egy nyitottabb, pozitívabb és rezisztensebb állapotba. Az állatokkal való érintkezés és a velük való törődés nemcsak örömforrás, hanem mélyreható élettani és pszichológiai változásokat vált ki. Boldogsághormonok termelése: oxitocin (a kötődés és biztonságérzet hormonja), a szerotonin és a dopamin termelődését. Stresszhormonok csökkenése: Az állatok jelenléte igazolhatóan csökkenti a kortizol (stresszhormon) szintjét, valamint mérsékli a vérnyomást és a pulzust. A testmozgás nem csupán a fizikai fittséget szolgálja, hanem az egyik leghatékonyabb természetes „hangulatjavító” és gondolkodásmód-formáló eszköz. Igazából ez nem csak egy 45 perces foglalkozás volt, ez a nap egy többszörösen összetett BOLDOG NAP volt.
Harmadik óra:
Ezen a foglalkozáson egy Boldogság órás diák nagykövet volt a vendégünk. Kőrösi Csoma Sándor Református Gimnázium 12/C osztályos tanulóját, Dombi Reginát hívtam meg, hogy beszéljen az 5.e osztálynak az optimizmusról, hogy ő maga hogyan, milyen pozitív megerősítésekkel jutott el idáig. Valamint kértük, hogy az optimista szemléletmódunkat erősítse, így szerepjátékok segítségével ez sikerült is. Óra végén pedig mindenki megalkothatta a saját optimista szemüvegét.
Tapasztalatok, reflexió:
Az optimizmus témájú foglalkozások végére a diákok kognitív, érzelmi és viselkedési szinten is jól körülhatárolható, pozitív elmozdulása volt várható.
1. Kognitív tapasztalatok: felismerik, hogy az eseményeket nem lehet mindig megváltoztatni, de a hozzájuk való viszonyulást és az értelmezést igen. Képesek lesznek különválasztani azokat a tényezőket, amelyekre van ráhatásuk, azoktól, amelyeket el kell fogadniuk.
2. Érzelmi tapasztalatok: A stressz- és szorongásszint csökken, ahogy a fókusz a tehetetlenség érzéséről átkerül a lehetőségfókuszra. Erősödik az a belső meggyőződés, hogy képesek megküzdeni a kihívásokkal, és a kudarcok nem végleges állapotot, hanem tanulási folyamatot jelentenek. A közös feladatok és a pozitív visszajelzések hatására nő a csoporttagok közötti bizalom, a nyitottság és az összetartozás érzése.
3. Viselkedési és gyakorlati tapasztalatok: A szembesülés a saját erősségekkel növeli az elköteleződést és a belső motivációt a saját célok megvalósítása felé.
Összegzésként: A foglalkozás végére a résztvevők nem egy mesterséges, hamis boldogságérzetet kaptak, hanem egy belső iránytűt és eszköztárat, amellyel a jövőbeli akadályokra nem fenyegetésként, hanem megoldandó feladatként képesek tekinteni.





