Boldogságóra Program

2018 szeptember utolsó hetében elkezdtük az első Boldogságóra foglalkozásunkat. Óvodánkba 3-7 év közötti központi idegrendszeri sérült gyermekek járnak (fő sérülésük a mozgássérülés), több megye különböző városaiból, akik együtt töltik a napjukat és napirendjüket átszövi a konduktív pedagógia. Gyermekeink kevés önbizalommal, nem teljesen reális énképpel rendelkező, boldog ovisok.
A mi célunk is egyezik a Boldog Óvoda programmal, ezért nagy örömmel csatlakoztunk.
A gyerekek minden alkalommal nagyon várták az foglalkozást. Meghallgattuk együtt a hónap dalát körbe ülve a szőnyegen. Készítettem egy Hálatáblát, amire minden gyermek jele és a velük dolgozó felnőtteké is felkerült. Megbeszéltük, hogy mi is az a hála, hogy én aznap miért vagyok hálás és mindenki nyomdázott annak a körébe, akinek aznap valamiért köszönetet szeretett volna mondani. Ezt a táblát az egész nevelési év során használtuk.
Mint tudjuk, nagyon sok kisgyermeknek nehéz az érzéseit megfogalmazni, különösen igaz ez a mi gyermekeinkre, de úgy érzem, hogy sikeresen vettük ezt az akadályokat. Volt aki megköszönte, hogy a jobban mozgó társa segített neki egy játékot levenni a polcról és olyan is volt aki azt köszönte meg, hogy egymás barátai. Nagy boldogsággal töltötte el ez az én szívemet, mert ezek a gyermekek sajnos a mai napig szegregált környezetben élnek, ezért fontosnak tartom, hogy az őket körülvevő szűk környezet megadja azt az érzelmi biztonságot, amire szüksége van minden gyermeknek. Mindenki nagy örömmel vette a dicsérő szavakat, jót tett az önbizalmuknak.
Minden alkalommal látható volt, hogy a gyermekek, hogyan kerülnek közelebb egymáshoz és kezdenek egy igazi csoportként működni.
A foglalkozások végén a gyermekek kiválaszthatták a különböző érzelmeket ábrázoló arcok közül, hogy miként érezték magukat. A témakörönként kitűzött céljaimat maradéktalanul meg tudtam valósítani.
A programnak köszönhetően látványos fejlődésen mentek keresztül a gyermekeink, sőt még a szüleik is! Nemcsak a gyermekek kerültek közelebb egymáshoz, hanem a szülők is. Nyitottabbá váltak egymás felé, barátságok alakultak ki, ami nagyon lényeges, mert fontos, hogy ők is egymásból erőt tudjanak meríteni, tudják, hogy nincsenek egyedül, ezáltal kiegyensúlyozottabbak lettek, amit a gyermekeik rögtön észre is vettek és rájuk is hatással volt. Pályám alatt ez volt az első olyan év, ahol 100%-os biztonsággal kijelenthetem, hogy egy jól működő csoportként, társaikkal kiegyensúlyozott kapcsolatrendszerrel, egymás elfogadásával, reális énképpel rendelkező gyermekek mentek el a nyári szünetre, aki ez idő alatt is fognak egymással találkozni a nagy távolságok ellenére. Alig várjuk a folytatást. 🙂
Végül elmondhatom, hogy én magam is nagy fejlődésen mentem keresztül a programnak köszönhetően. Bár mindig is pozitív személy voltam, de a program és a 3 napos képzés pozitív hatását én és munkatársaim is észrevették rajtam. Önismeretem fejlődött, jobb pedagógussá, bölcsebbé, megfontoltabbá váltam. Bár mindig bizalommal fordultak hozzám, de a megszerzett tudásom révén a munkahelyen kívül is megkerestek, hogy elmondják a gondjaikat és örültek, hogy előrevivő tanácsokkal segítettem nekik.
Bár sajnos egészségügyi okból a következő nevelési évtől már nem leszek ennek a nevelőtestületnek a tagja, de jó cselekedetként továbbra is visszajárok havonta, hogy az ovisokkal a programot folytatni tudjam.

Képek