Boldogságóra Program

A téma címe: Köszönöm, Elmém!
Óravázlat – Boldogságóra, érzelemszabályozás és figyelemkontroll
A boldogsagora.hu-ra feltöltendő, választható feladat a csoportok közötti versenyhez.

Csoport: Húsz 5. osztályos tanuló, akik közül 7 SNI (autista és ADHD), valamint 8 BTMN diagnózisú. Egy tanuló egyéni munkarendű.
Feladat: A szorongás kártyacsomagban található „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat elvégzése.
Cél: Az, hogy a tanulók eltávolodjanak a kártékony gondolataiktól, érzelmeiktől, és átvegyék felettük a hatalmat.
Előzmény: Nem volt.
Fejlesztési terület: Érzelemszabályozás – a mindfullness (tudatos jelenlét) fejlesztésével
Módszer: frontális irányítású kooperatív tevékenység.
Eszközök: A5-ös papírok, színes ceruzák, tábla.
Helyszín: Osztályterem.
Időtartam: 45 perc

1. (5 perc) Mi a boldogság? Mindenki boldog szeretne lenni, de majdnem mindenki csak fizikai dolgokkal szeretné elérni – szép ruhákkal, drága autóval, nagy házzal. A baj az, hogy ha az ember elméje nincs rendben, vagyis nincs rend a fejében, akkor vagy nem éri el ezeket a javakat, vagy ha el is éri, már nem tud azoknak igazán örülni – nem lesz boldog. Az emberi kapcsolatai tönkre mennek – nem szeret másokat, és őt sem szeretik.

2. (5 perc) Tanári narráció figyelemmegtartó kérdésekkel. Neked, XY, mi a boldogság? „A boldogság az, amikor örülünk, amikor jól érezzük magunkat.” „A boldog ember minden nap örül valaminek.” „A boldog ember többet örül, mint bánkódik.”

3. (5 perc) Tanári narráció – Mit jelent számodra a félelem és a szorongás? Mi a kettő között a különbség? A félelem tárgya gondolatban jól megragadható veszély, a szorongás tárgya viszont nem megragadható, ködös, távoli. Mikor szoktál félni? Mikor szoktál szorongani?

4. (5 perc) A feladat ismertetése: „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat.

5. (20 perc) Megvalósítás: A tanulók párokat alakítanak, és felváltva elmondják egymásnak, hogy mitől félnek vagy szoronganak legtöbbször, vagy mitől éreztek effélét legutoljára. Tehát nevezze meg a félelem vagy szorongás tárgyát. Akinek nem megy könnyen a páralakítás, az nincs erőltetve.

Ha valaki nem nevezi meg félelmeinek vagy szorongásainak tárgyát, meg kell kérdezni tőle, hogy érez-e néha olyat, hogy „Veszélyben vagyok!”, vagy „Nem szeretnek!”, netán „Szégyenbe kerülök!” stb. Meg kell vizsgálni, hogy indokolt-e az a félelem. Ha nem, akkor azt mondjuk magunknak – akár közösen, együtt is –, hogy „Köszönöm elmém, hogy meg akarsz védeni, és aggódsz értem, de most biztonságban vagyok. Vagy azt is mondhatjuk, hogy „Köszönöm, Elmém, hogy figyelmeztetsz, de tudom kezelni a helyzetet!”

A gyakori, de eltúlzott és kezelendő félelmeket a papírlap alsó felére írják, rajzolják, majd áthúzzák. Miután ez megvan, a papír felső részébe írják szép nagy betűkkel, hogy „Köszönöm, Elmém, hogy meg akarsz védeni, de most biztonságban vagyok!” Bántalmazott vagy bántalmazó (agresszív) gyerek félelme vagy szorongása különösen vizsgálandó.

6. (5 perc) Összegzés. A főbb meghatározások, gondolatok ismétlése, a tanulókat megdicsérése. Tudatni a tanulókkal, hogy minden hónapban lesznek ilyen óráink.

7. Tapasztalatok. Jó hangulatban vettek részt az órán, és örömmel jelentkeztek. Hárman megértették a „Köszönöm, Elmém!” gyakorlat lényegét.

Képek