Boldogságóra Program

Kópé Klub
A nagycsoportosok foglalkozását a „Biztonság Szigete” játék köré építettem.
Az ide tartozó relaxációs gyakorlat hosszabb volt, mint amit alkalmazni szoktam, de a gyerekek többsége nagyon „ráérzett”, volt, aki azt mondta, hogy majdnem elaludt. A „beszélő labda” körbeadásával mindenki elmondhatta, mit érzett, mire gondolt, mit képzelt el.
Megépítettük a vitorlás hajónkat felfordított asztalokból, textilekből, amit szintén nagyon élveztek a gyerekek.
Nagymozgásos játékokat is építettem be a foglalkozásba: körbeúsztuk a hajót, mellúszással, és hátúszással, aki nem tudott úszni, „megtanítottuk”. Ezután a „Gyöngyhalász” játék következett: a csoport fele gyöngykagyló volt, ők kaptak egy-egy kislabdát, amit nyújtott ülésben előre hajolva a hasukhoz szorítottak, a többiek a gyöngyhalászok. A kagyló akkor nyílik ki, ha a halász megsimogatja. Amikor minden gyöngyöt összeszedtük, szerepcsere következett. Ez a játék annyira tetszett a gyerekeknek, hogy még kétszer eljátszottuk. Közben nagyszerű lehetőség nyílt arra, hogy megbeszéljük, hogy békés, barátságos úton hamarabb érjük el a célunkat (az egyik kisfiú erővel akarta elvenni a gyöngyöt).
Vitorlásunkkal elértük a Biztonság Szigetét, itt mindenki körülnézhetett, hallgatózhatott, majd a Hangjáték következett. A csoportot három részre osztottam; szélzúgást (sss…) , madárcsiripelést és a tenger hangját (lics-locs) utánozták.
Ez egy kicsit nehezebben ment, de rövid gyakorlás után, élvezetes játék alakult ki.
Ezután lerajzolták a Biztonság Szigetét. A rajzokból „kiállítást” rendeztük, elmondhatták mit rajzoltak le, milyen az ő szigetük. A zárókörben arra kérdeztem rá, hogy a foglalkozás melyik része tetszett legjobban.

Képek