Erősségeim felismerése és mások támogatása
- Csoport neve: Vay 10A / Nyírjákó 3-4
- Abigél Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium
- Kategória: Középiskolások
- Téma: Kiteljesítő erősségek
- (79 megtekintés)
December – Kiteljesítő erősségek – Erősségeim felismerése és mások támogatása
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A decemberi Boldogságóra foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók tudatosabban felismerjék saját és társaik karaktererősségeit, valamint megtapasztalják, hogy az igazi segítség nem mindig a gyors megoldás, hanem a másik ember valódi szükségleteinek megértése. A három egymásra épülő feladat játékos formában erősítette az önismeretet, a pozitív visszajelzéseket és az empatikus gondolkodást.
________________________________________
Óravázlat
1. Erősségmutogató (15–20 perc)
Az órát egy vidám aktivitással kezdtük. A tanulók különböző karaktererősségeket húztak, majd szavak nélkül kellett bemutatniuk azokat úgy, hogy a többiek kitalálják, melyik erősségről van szó.
A bemutatás többféleképpen történhetett:
• pantomimmel,
• rövid jelenettel,
• arckifejezésekkel,
• rajzzal,
• vagy néhány jelképes mozdulattal.
Néhány erősség, amellyel dolgoztunk:
• kitartás,
• bátorság,
• kedvesség,
• segítőkészség,
• humor,
• figyelmesség,
• kreativitás,
• igazságosság.
Miután megszületett a helyes megoldás, mindig röviden beszélgettünk róla.
Segítő kérdések:
• Mikor láttál ilyet az iskolában?
• Miért fontos ez az erősség?
• Milyen helyzetben lenne most különösen hasznos?
• Ki tudna erre egy saját példát mondani?
Így az erősségek nemcsak fogalmakká váltak, hanem konkrét élethelyzetekhez is kapcsolódtak.
________________________________________
2. Erősségtabló (20 perc)
A következő feladatban közösen elkészítettük a csoport Erősségtablóját.
Minden tanuló neve felkerült egy közös tablóra. Ezután a csoport tagjai rövid pozitív visszajelzéseket írtak egymásnak.
Arra biztattam őket, hogy mindig konkrét eseményhez kapcsolják a visszajelzést.
Példák:
• Segítőkész voltál, amikor segítettél összepakolni.
• Kitartó voltál, mert nem adtad fel a feladatot.
• Bátor voltál, amikor kiálltál a véleményed mellett.
• Kedves volt tőled, hogy megvigasztaltad a társadat.
• Igazságos voltál, amikor mindenkit meghallgattál.
A feladat során többen meglepődtek azon, hogy társaik milyen sok pozitív tulajdonságot látnak bennük.
________________________________________
3. Bűnrossz jóakaró (10–15 perc)
Az óra zárásaként ismét egy saját fejlesztésű kommunikációs szerepjátékot próbáltunk ki.
A Bűnrossz jóakaró játékban a tanulók olyan jeleneteket játszottak el, amelyekben valaki segíteni szeretne, de közben akaratlanul kellemetlen helyzetbe hozza társát.
Néhány szerepkártya:
• kérés nélkül intézkedik,
• mindenki előtt akar segíteni,
• tanácsot osztogat, mielőtt meghallgatná a másikat,
• a másik helyett dönt,
• azt ismételgeti: „Másnak rosszabb.”
• vigasztalni akar, de nem figyel arra, mire lenne valóban szükség.
Miután eljátszották a „bűnrossz” változatot, közösen megbeszéltük:
• Mi volt benne kellemetlen?
• Mit érezhetett a másik?
• Mitől lett volna valódi segítség?
• Mit kérdezhetnénk először?
Ezután ugyanazt a jelenetet újra eljátszották, ezúttal figyelmesebb, empatikusabb megoldással.
________________________________________
Tapasztalataink
Az Erősségmutogató sok nevetést hozott, miközben a tanulók játékosan ismerték fel a különböző karaktererősségeket. Az Erősségtabló már sokkal elmélyültebb hangulatot teremtett; többen meghatódtak azon, milyen értékeket látnak bennük társaik. A Bűnrossz jóakaró szerepjáték ismét bebizonyította, hogy a segítségnyújtás is tanulható készség. A diákok gyorsan felismerték, hogy a jó szándék önmagában nem mindig elég: a másik ember meghallgatása, tisztelete és valódi szükségleteinek megértése teszi igazán értékessé a segítséget.
________________________________________
Zárógondolat
Az erősségeink akkor teljesednek ki igazán, amikor nemcsak felismerjük őket önmagunkban, hanem mások javára is tudjuk használni őket. A társastáncban, az iskolában és a mindennapi életben egyaránt azok a közösségek válnak igazán erőssé, ahol a tagok észreveszik egymás értékeit, bátorítják egymást, és figyelmesen, valódi segítséget nyújtanak, amikor arra szükség van.
