Elfogadás, belső támogatás és megküzdés
- Csoport neve: Vay 10A / Nyírjákó 3-4
- Abigél Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium, Gimnázium és Kollégium
- Kategória: Középiskolások
- Téma: Önmagunkkal való együttérzés
- (81 megtekintés)
Február – Önmagunkkal való együttérzés – Elfogadás, belső támogatás és megküzdés
Intézmény: Vay Ádám Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, Baktalórántháza
Osztály: 10.A – Társastánc csoport
Foglalkozás: Viselkedéskultúra – Boldogságóra Önbizalom Program
A februári foglalkozás célja az volt, hogy a tanulók felismerjék: a hibák, nehézségek és bizonytalanságok minden ember életének természetes részei. A közös élmények megosztása, a támogató belső párbeszéd és a különböző megoldási lehetőségek keresése segített abban, hogy együttérzőbben forduljanak önmaguk és társaik felé.
________________________________________
Óravázlat
1. Mi a közös bennünk? (10–15 perc)
A foglalkozást egy közösségépítő játékkal kezdtük.
A tanulók először párokban, majd egyre nagyobb csoportokban kerestek olyan élményeket, érzéseket és tapasztalatokat, amelyek összekötik őket.
Nem a különbségekre, hanem a hasonlóságokra figyeltünk.
Később már mélyebb mondatokkal dolgoztunk.
Példák:
• Mindannyian hibázunk.
• Mindannyian voltunk már csalódottak.
• Mindannyian féltünk már valamitől.
• Mindannyian szeretnénk, hogy elfogadjanak.
• Mindannyian vágyunk biztonságra.
• Mindannyian szeretnénk sikerélményeket átélni.
A feladat végén arról beszélgettünk, hogyan változik a másikról alkotott képünk, amikor rájövünk, hogy sokkal több bennünk a közös, mint gondoltuk.
________________________________________
2. Belső edző (20–25 perc)
A következő feladatban kétféle belső hangot ismertünk meg.
Két önkéntes vállalta a szerepet:
🔴 Belső kritikus
🟢 Belső edző
Különböző hétköznapi helyzeteket olvastam fel.
Például:
• rossz jegyet kaptál;
• hibáztál egy versenyen;
• nem sikerült elsőre egy feladat;
• összevesztél egy barátoddal;
• kimaradtál valamiből.
Mindkét „edző” ugyanarra a helyzetre reagált.
Például:
Belső kritikus:
• Már megint elrontottad.
• Soha nem fog sikerülni.
• Nem vagy elég ügyes.
Belső edző:
• Hibázni mindenki szokott.
• Ebből is lehet tanulni.
• Próbáld meg újra.
• Ettől még értékes ember vagy.
• Mi lehet a következő lépés?
A csoport minden helyzet után eldöntötte:
• Melyik hang segített?
• Melyik után lenne kedved újra próbálkozni?
• Mit mondanál saját magadnak hasonló helyzetben?
________________________________________
3. Válassz! – Kellemetlen helyzetek kezelése (10–15 perc)
Az óra végén a Válassz! sorozat februári kártyájával dolgoztunk.
A terem két oldalát két válaszlehetőség jelölte.
Felolvastam különböző kellemetlen helyzeteket, a tanulók pedig arra az oldalra álltak, amelyik megoldást közelebb érezték magukhoz.
Néhány példa:
• Inkább segítséget kérnél, vagy egyedül próbálnád megoldani?
• Inkább nyilvánosan kérnél bocsánatot, vagy négyszemközt?
• Inkább elsőként kérdeznél, vagy utolsóként jelentkeznél?
• Inkább rossz embernek küldenél üzenetet, vagy hangosan felolvasnál véletlenül?
A döntések után mindig megbeszéltük:
• Miért ezt választottad?
• Milyen más lehetőség létezhet?
• Hogyan tudnál ilyenkor kedvesebb lenni önmagadhoz?
• Mit tanácsolnál egy jó barátodnak ugyanezen helyzetben?
________________________________________
Tapasztalataink
A Mi a közös bennünk? feladat gyorsan oldotta a csoport hangulatát, és segített felismerni, hogy a nehéz érzések nem egyediek. A Belső edző szerepjáték különösen nagy hatással volt a tanulókra: sokan mosolyogva ismerték fel, milyen gyakran szól hozzájuk a „belső kritikus”, és mennyivel motiválóbb a támogató belső párbeszéd. A Válassz! beszélgetései azt mutatták meg, hogy kellemetlen helyzetekben sincs egyetlen tökéletes megoldás. A legfontosabb felismerés az volt, hogy ugyanazzal a megértéssel és türelemmel fordulhatunk saját magunk felé is, ahogyan egy jó barátunkhoz tennénk.
________________________________________
Zárógondolat
Az önmagunkkal való együttérzés nem azt jelenti, hogy feladjuk a fejlődést vagy kifogásokat keresünk, hanem azt, hogy nehéz helyzetekben is tisztelettel és megértéssel bánunk önmagunkkal. Ha felismerjük, hogy a hibák az emberi fejlődés természetes részei, könnyebben állunk fel a kudarcok után, bátrabban próbálkozunk újra, és nyitottabban fordulunk mások felé is.
