De jó ovisnak lenni!
- Csoport neve: napraforgocsoport
- Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
- Kategória: Óvodások
- Téma: Fenntartható boldogság
- (17 megtekintés)
A fenntartható boldogság nemcsak a tervezett foglalkozásokban, hanem a spontán, szabad játékba ágyazott közösségi élményekben válik teljessé. A 3-4 éves korosztálynál nincs is erősebb bizonyíték a boldogság fenntarthatóságára, mint amikor a közös munka és a felszabadult játék magától értetődő örömmé alakul. Amikor a gyerekek közösen hordták a vizet, saraztak és építettek, az nem csupán egy technikai folyamat volt. Az arcukon tükröződő elégedettség és a közös munka öröme azt mutatja megtanulták, hogy együtt többre képesek. A közös alkotásban átélt „flow” állapot a társas támogatottság legtisztább formája, ott segítettek egymásnak, ahol épp szükség volt rá, és közösen építették fel a saját kis világukat. Ez az együttműködés a boldogság egyik legstabilabb alapja. A vízipisztolyos csaták fürdőruhában, a hatalmas sikongatások és nevetések közepette a „boldogságfürdőzés” gyakorlatának legmagasabb fokát érték el. Ezekben a pillanatokban a kicsik teljesen átadják magukat a jelennek, megszűnik a külvilág, csak a játék és a társak léteznek. Az, hogy ilyen bátran és felszabadultan tudnak megnyilvánulni, azt jelzi, biztonságban érzik magukat egymás között, és a csoportszintű támogatottság egy olyan bizalmi légkört teremtett, ahol a boldogság nemcsak megélhető, de ki is mutatható. Amikor látom őket a homokozóban a közös építés közben összekacsintani, vagy a vízpermetben sikongatva nevetni, vagy boldogan kergetni a buborékokat tudom, hogy célba értünk. Ezek a pillanatok válnak majd azzá a belső erőforrássá, amiből később, iskolásként vagy felnőttként is meríthetnek. A tudatosan gyakorolt boldogságfokozó technikák (a várépítés, a kívánság-horgászat, boldogságfürdőzés, buborékkergetés, futóbicikli verseny) és a szülőkkel való összefogás eredménye ez a spontán boldogság. A gyerekek már nemcsak akkor keresik az örömöt, ha mi kínáljuk, hanem a saját mindennapjaik részévé tették a közös alkotást és a felhőtlen nevetést. A fenntartható boldogság így vált belőlük sugárzó valósággá, mely szép ígéret a jövőre nézve is.





