Boldogságóra Program

A hónap során elvégzett feladatok:
Már a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon, április 1-én elkezdtük a megbocsátás témakörének feldolgozását az elsőseimmel. Alapból is sokat, szinte napi szinten beszélgetünk arról, hogy egymás bántása, sértegetése, csúfolása nem szép dolog, hiszen egy osztályba járunk, összetartozunk, egy csapat vagyunk! Különösen arra fordítok nagy gondot, hogy a legkisebb szóváltás esetén is már időben és helyén kezeljük a gondokat: tisztázzuk a kiváltó okokat és körülményeket, majd tudjunk bocsánatot kérni a megbántott társunktól, ő pedig tudja elfogadni azt. Ennek megértéséhez „A három kiscsibe” című mesét olvastam fel nekik a boldogságórás tankönyvből, ahol a fekete és a vörös testvére által megbántott fehér kiscsibe el tudja engedni a sérelmeit, sőt a mese végén megbocsát testvéreinek és befogadja őket a házába. Innentől kezdve boldogan, egyetértésben élik tovább az életüket és még a húsvéti ünnepekre is együtt készülnek. A kiscsibékről készült színes képek minden tanulót emlékeztetnek a mese tanulságára és a békés, harmonikus kapcsolatok kialakítására ösztönöznek.
A munkafüzetből kifénymásolt rejtvényt is megoldottuk közösen, aminek a megfejtése a bocsánatkérés egyik varázsszava volt: SAJNÁLOM!
Ha megbántanak minket, a mondás szerint „összetörik a szívünk”, de a megbocsátás által idővel magasabb szintre emelkedhetnek a sérült kapcsolataink. Ennek kapcsán megismerkedtünk a japánok Kintsugi technikájával: a gyerekek papírra nyomtatott díszes vázákat kaptak, amiket párokban színeztek ki. Miután elkészültek az alkotások, 3-4 darabra szétvágtam (jelképesen összetörtem) őket. A darabokat aztán egy új lapra ragasztottuk úgy, hogy köztük egy kis rés keletkezzen. Ezeket a réseket aranyszínűre színeztük, így keltek új életre a megcsorbított vázák, ahogy mi is megkönnyebbülünk, ha egy veszekedés, vita után megtörténik a kiengesztelődés és a megbocsátás.
„Ebben az osztályban…” címmel plakátot is készítettünk: a közösség számára fontos szabályokat kinyomtattam, majd közösen színeztük, díszítettük a betűket és a hátterüket. A mondatok az osztályunk ajtajára kerültek, hogy emlékeztessenek minket a békés, barátságos együttműködésre. (Ebben az osztályban: sokat nevetünk, segítőkészek vagyunk, szépen beszélünk, mindig igazat mondunk, tiszteljük egymást, ígéreteinket betartjuk, megbocsátunk, ha nehéz is. Egy csapat vagyunk!)
A méhek napjára emlékezve, rendhagyó testnevelés órák keretében valósítottuk meg a „Méhek tánca” című játékot. A tornateremben citromsárga és narancssárga bólyákat helyeztem el rendszertelenül, spontán módon, ez lett a virágos rét. Két tanulót kiküldtünk a teremből, ők lettek a gyűjtő és a segítő méhecskék. A többiekkel a bólyák (=virágok) alá külön-külön 10 darab sárga kislabdát (=nektár) helyeztünk, amit a két méhecskének a behívás után 1 perc alatt meg kellett találni és egy vödörbe összegyűjteni. Közben nem beszélhettek egymással, csak jelekkel, mutogatással kommunikálhattak. A játék addig tartott, míg mindenki sorra nem került. A tanóra végén levezető relaxálásként „méhecske-légzést” és „virág-légzést” végeztek a fáradt kis méhecskék, hanyatt fekve a virágok (=bólyák) között. A gyakorlat akkora sikert aratott, hogy a következő órán meg kellett ismételnünk.
Előző évi hagyományainkhoz hűen bocsánatkérő kártyákat is készítettünk, amiket mindenki kedve szerint díszíthetett és ajándékozhatott el társainak, családtagjainak.
A Föld napját egy rendhagyó tanítási óra keretében ünnepeltük meg kis elsőseimmel április 22-én. Bevezetésként arról beszélgettünk, hogy mi, kisgyerekek, mit tehetünk a Föld egészségének védelmében (nem szemetelünk, takarékoskodunk vízzel, árammal, rendet tartunk a környezetünkben, vigyázunk a növények épségére… stb.) Ehhez kapcsolódóan először matematikai műveleteket oldottunk meg egy színezős feladatlapon, aminek rajzai a Föld természeti kincseit ábrázolták. Majd egy vonalas lapot kaptak a gyerekek, amire ide kapcsolódó fogalmakat (fű, fa virág, bolygó, víz, Föld, védelem, növekedés… stb.) kellett lemásolniuk, amit be is ragasztottunk az írás füzetünkbe. Végezetül egy tenyéren nyugvó Föld ábrát színeztünk, közben pedig Bagdi Bella és az Oscar-díjas Mindenki kórusa közös előadásában, a „Gyújts egy gyertyát a Földért!” című csodálatos videót/dalt néztük/hallgattuk meg együtt. Az elkészült alkotásokból tablót készítettünk, amit a folyosóra, a faliújság mellé helyeztünk el. Az igazi földgömböt is érdeklődve forgatták a gyerekek, kíváncsian keresgettek rajta, örültek a kis „pöttynek”, ami hazánkat, Magyarországot ábrázolta.
Ez a hónap is tartalmasan telt el, hiszen minden hétre jutott a megoldandó feladatokból, amit lelkesen, örömmel fogadtak és valósítottak meg a gyerekek.

Képek