Az optimizmus

micimacko-boldogsag.jpg

A mai boldogságóra központi témája az optimizmus gyakorlása volt. A tevékenység célja az volt, hogy a gyermekek életkoruknak megfelelően megismerkedjenek az optimista gondolkodás jelentésével, megtapasztalják a pozitív szemléletmód örömét, és felismerjék, hogy a nehézségekre többféleképpen is tekinthetünk.
A foglalkozást beszélgetéssel kezdtem, amelynek során feltettem a gyermekeknek a kérdést: „Szerintetek mit jelent az optimizmus?” A fogalmat hétköznapi, számukra is érthető példákon keresztül magyaráztam el. Beszélgettünk arról, hogy az optimista ember bízik önmagában, reménykedik a jó dolgokban, és akkor sem adja fel könnyen, ha valami elsőre nem sikerül neki. Ezzel szemben a pesszimista ember gyakran már előre attól fél, hogy valami nem fog sikerülni, és emiatt meg sem meri próbálni. Ezt úgy szemléltettem a gyermekeknek, hogy ha valaki azt mondja: „Nekem ez úgysem fog sikerülni!”, akkor érdemes inkább így gondolkodnia: „Lehet, hogy nehéz lesz, de megpróbálom!”
Az optimizmus a hangulati élet derűje, a reményteljes szemlélet, amely segít abban, hogy a nehézségeket ne leküzdhetetlen akadályként, hanem megoldható kihívásként éljük meg. A beszélgetést egy rövid relaxációval folytattuk, amely segített a gyermekeknek ráhangolódni a közös tevékenységre. Ezután közösen elénekeltük Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című dalát, amelyre táncoltunk is. Ezt követően a Szomorú Szilárd és Boldog Blanka című játékot játszottuk el. A csoportot két részre osztottam: az egyik csoport a szomorú, a másik a vidám smiley-t kapta. A vidám gyermekek feladata az volt, hogy különböző mókás mozdulatokkal, vicces arckifejezésekkel és bohóckodással felvidítsák szomorú társaikat. Eleinte nehézséget okozott nekik a feladat, hiszen idő kellett ahhoz, hogy ráérezzenek, hogyan tudják megnevettetni egymást. Hamar feloldódtak azonban, egyre bátrabban kezdtek mókázni, és rövid időn belül nagy örömmel vettek részt a játékban. Nagyon tetszett nekik ez a tevékenység, sok vidám pillanatot éltek át közösen.
A foglalkozás következő részében elmeséltem a gyermekeknek Tódi törpe varázsszemüvege című meséjét. A történet után közösen elkészítettük a saját varázsszemüvegünket. Minden gyermek szabadon, saját elképzelései szerint színezhette ki a szemüvegét, így mindegyik alkotás egyedi lett. Amikor elkészültek, felvettük a varázsszemüvegeket, és elképzeltük, hogyan láthatjuk rajtuk keresztül szebbnek, vidámabbnak és csodálatosabbnak a világot.
Úgy érzem, a mai boldogságóra nagyon jól sikerült. A gyermekek érdeklődően vettek részt a beszélgetésben, örömmel kapcsolódtak be a játékokba, lelkesen énekeltek, táncoltak és alkottak. Különösen jó volt látni, ahogyan a kezdeti bizonytalanság után egyre felszabadultabban játszottak, és igyekeztek egymás arcára mosolyt csalni.
Nagyon jónak és hasznosnak tartom a Boldogságóra programot, mert változatos, élményszerű tevékenységeivel játékosan támogatja a gyermekek érzelmi fejlődését, önbizalmuk erősítését és a pozitív gondolkodás kialakulását. Úgy gondolom, ezek a foglalkozások nemcsak a gyermekek egyéni jóllétéhez járulnak hozzá, hanem a közösséget is erősítik, hiszen megtanulhatják, hogyan figyeljenek egymásra, hogyan segítsék társaikat, és hogyan találják meg a mindennapok apró örömeit. Ezért örömmel tartom meg ezeket a tevékenységeket, és pedagógiai szempontból is nagyon értékesnek tartom a programot.

Képek