Boldogságóra Program

Az óránk elején meséltem a tanulóimnak a japán Kintsugi hagyományról, amelyben a törött edényeket nem kidobják, hanem arannyal javítják meg. Így a repedések nem eltakarni való hibák, hanem a tárgy legértékesebb részeivé válnak. Innen jutottunk el a „Kintsugi tojás” gondolatához, és ahhoz a felismeréshez, hogy a lelkünk néha épp olyan törékeny, mint egy tojáshéj. Mindannyian hibázunk, megbántunk másokat vagy akár önmagunkat is, és ilyenkor úgy érezhetjük, mintha valami eltört volna bennünk.
De ahogy a Kintsugi tanítja, a töréseket nem kell elrejtenünk. Épp ezek a repedések mesélik el a történetünket, és ezek tesznek minket egyedivé. A gyógyulás nyomai nem gyengeséget, hanem erőt jelentenek.
Ezt az üzenetet vittük tovább az alkotásba is, amikor egyedi húsvéti tojásokat készítettünk. A Föld napja alkalmából a kontinensek mintázata is megjelent a munkáinkon, így nemcsak önmagunkról, hanem bolygónkról is gondolkodtunk. Beszélgettünk arról, hogyan hagy nyomot az emberi tevékenység a Földön, és hogyan lehet ezeket a „repedéseket” kijavítani.
Az alkotás csendjében, majd a kész műveket szemlélve újra és újra visszatértünk egy fontos gondolathoz: hibázni emberi dolog, de képesek vagyunk tanulni belőle, helyrehozni, és közben fejlődni. És talán a legfontosabb: elfogadhatjuk magunkat úgy is, hogy nem vagyunk tökéletesek.

Képek