Boldogságóra Program

A megbocsátás hónapja
Végre visszamehettünk az óvodába, így ebben a hónapban már a saját csoportomban tudtam megtartani a foglalkozást. A gyerekek már nagyon várták a boldogságórás tevékenységeket.
Rögtön az első nap kérték tőlem, hogy rakjuk be Bagdi Bella lemezét, mert hiányoztak nekik a motivációs dalok. A legtöbben már kívülről fúják az összes dalt, amelyik a „Világomban minden rendben van „című CD-n található.
Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséje elsősorban a lányok tetszését nyerte el. Náluk gyakran előfordul, hogy a napi játék során megsértődnek egymásra és órákig is képesek fenntartani ezt az állapotukat. Éppen ezért az ilyen típusú mesékre ők sokkal fogékonyabbak. A mese végén feltett kérdésekre nem győztek válaszolni. Rengeteg saját élményt hoztak fel példának.
A megbocsájtás erdeje című plakátot a gyerekek szinte önállóan készítették el. Az általam megrajzolt betűket, kiszínezték, kivágták, a fákat önállóan rajzolták, színezték és vágták ki. A ragasztásban is aktívan segítettek. A pillangókat az egyik asszisztensünk készítette egy másik csoportnak díszítés gyanánt, mivel túl sokat csinált belőle, a gyerekek kértek tőle pár marékkal, amit aztán lelkesen felragasztottak. Mint mindig, most is igazi csapatmunka volt a plakát elkészítése.
A Jön a zombi nevű játék közben gyakoroltuk a varázsszavakat. Én voltam a zombi a gyerekek nagyon élvezték a játékot. A „kérem” „köszönöm” „szeretlek” varázsszavakat szívesen használják, viszont a „sajnálom” és „bocsáss meg” sok gyereknek szó szerint nem ment. Két kiscsoportosom még a száját is összeszorította, hogy ne kelljen kimondania. Most visszagondolva rájöttem, hogy ezeknek a szavaknak a kimondása nekünk felnőtteknek is sokszor nehezünkre esik.
A megbocsátás jelét még nem sikerült feltenni a boldogságvár lépcsőfokára, de amint lehet pótoljuk.

Képek