Boldogságóra Program

Két órában foglalkoztunk a témával. Ráhangolódásként először azt a nyitott mondatot fejeztük be, hogy „A megbocsátásról az jut eszembe, hogy…” Aztán felolvastam az alábbi definíciót: „A megbocsátást gyakran úgy határozzák meg, mint egy egyéni, önkéntes belső folyamatot, amelynek során elengedjük a harag, keserűség, düh, bosszú és megtorlás érzéseit és gondolatait valakivel szemben, akiről úgy gondoljuk, hogy rosszul bánt velünk, beleértve saját magunkat is.”
Majd a gyerekek elmondták, szerintük mi nehezebb: megbocsátani vagy bocsánatot kérni. A megbocsátás nem jelent felejtést. Miért jó? Mert ha a sérelmeinket hordozzuk, és képtelen vagyunk az elengedésre, az bennünket húz le. Ezt a gyerekek fogalmazták meg maguktól.
Megnéztük a Snack attack című 5 perces rövidfilmet (https://youtu.be/38y_1EWIE9I?si=YDIHUMrhGHScnaGW) majd megbeszéltük:
• Ki hibázott?
• Mi lett volna, ha a néni hamarabb beszél?
• Volt-e megbocsátás?
Majd vita indult arról, hogy kell-e mindig megbocsátani?
A második alkalmon a gyerekek három csoportban színes plakátot rajzoltak a megbocsátásról.

Képek