Boldogságóra Program

Az idei nevelési évben csoportunk szerkezete jelentősen megváltozott, sokkal több kiscsoportos életkorú gyermekünk van, mint az előző éven. Ebből az okból kifolyólag, az életkori sajátosságokhoz igazodva alaposan át kellett gondolnunk, hogy a hála gyakorlását milyen módon közvetítjük a gyermekek felé. A bizalom megalapozását, az énkép alakulását segítő mondókák gyakorlása segített a téma bevezetésében, fenntartásában. Sűrű erdő, sík mező…, az Ezzel látok ezzel is kezdetű, mozgással összekötött mondókák a gyermekek kedvenceivé váltak. Így az ölelés, mint a köszönet egy formájának kifejezése ott van már minden gyermek eszköztárában. A hónap folyamán megismerkedtek a gyerekek Boldog Dórával, aki vissza-visszatérve meséket, történeteket hozott nekünk. A hálafa története, Mihail Pljackovszkij: A sün, akit meg lehetett simogatni, Szutyejev: Az alma mesék a jó alapot szolgáltattak egy-egy beszélgetés beindításához, amely során a gyerekek felidézték élményeiket, az ezekhez kapcsolódó érzéseket. Szó esett az önzetlenségről, a megosztásról, a segítségnyújtásról. „Milyen jó, hogy a medve segített a barátainak. Mi kinek tudunk ma köszönetet mondani? Kinek és miért vagyunk hálásak?” Az „Almát szedj, ügyesedj!”-mozgásos játék, a Domborítok, mint a cica, házba bújok, mint a csiga relaxációs gyakorlat megmozgatta a gyermekeket, segített a bennük felgyülemlett feszültség levezetésében, csakúgy mint Bagdi Bella dalainak meghallgatása (Boldog vagyok…, A hála), s a rájuk végzett szabad mozgás. Elkészült a hálabefőttünk. A gyerekek almasablonokat festettek, majd a munka közben történt beszélgetés „ki miért tud hálás lenni, mi az aminek örül, mi az ami boldoggá teszi? mondatai az almákra kerültek. Ezekkel az almákkal töltöttük meg a befőttes üvegünket. A hónap során hálaköveket is készítettünk. Gyönyörű színes, vidám alkotások születtek. Ezeket a gyermekek hazavitték otthonaikba, ahol elmondhatták családtagjaiknak, hogy miért tudnak köszönetet mondani, hálásak lenni.

Képek