Boldogságóra Program

Még a Társas kapcsolatok jegyében azt kértem a diákoktól, hogy egy rég nem látott, de számukra kedves baráttal, ismerőssel, rokonnal vegyék fel a kapcsolatot, és szervezzenek vele egy közös programot. Ehhez ismét adtam egy kiszínezhető grafikával ellátott meghívót, amit elküldhettek a kiválasztott személynek. Ismét nagyon sikeres volt ez a lehetőség, mert újra élményekkel teli meséltek a találkozásokról, arról, hogy nem csak a megkeresett személy számára volt öröm a találkozás, hanem számukra is fontos tapasztalatot jelentett az, hogy érdemes az emberi kapcsolatainkkal törődni, bármennyire is elfoglaltak vagyunk, és úgy tűnik, erre már nem marad időnk.
A boldogító jócselekedetekkel kapcsolatban is ugyanezt állapítottuk meg: nemcsak kapni, de adni is jó érzés.
Quilling-technikával készült angyalokat készítettünk, hogy egy karácsonyi üdvözlőlaphoz szolgáljanak díszítésül. Közben fogalmazódott meg az ötlet – mivel több diák együtt készített egy-egy angyalkát, így nem volt külön mindenkinek –, hogy adjuk a nevelőtanároknak. Belülre ragasztottunk egy lapot üdvözlő szöveggel. Rajzoltak-színeztek bele karácsonyi motívumot. Alá és fölé egy-egy kép az illető tanárról, amint a diákokkal dolgozik épp egy rendezvényen vagy korrepetálás közben. A diákok nagy izgalomban készítették a lesi fotókat, illetve felhasználtunk régebbi képeket is a kollégium Facebook oldaláról. A másik oldalra pedig rengeteg mondatot írtak, arról, hogy miért hálásak nekik.
A tanáriban rövid közös bevezető után egyszerre adták át egy-egy nevelőtanárnak megköszönve az értük való fáradozásukat és boldog karácsonyt kívánva, és a kollégák nagyon örültek. Még az angyalokat is találónak, őket megtestesítőnek tartották legtöbben. Egyes hálamondatokon meghatódtak, másokon jót nevetgéltek, a diákok az ajtóban állva kukucskálták a hatást, és boldogok voltak tőle. De a legboldogabb én vagyok, mert a kollégák még napokig emlegették, igazán megbecsülték ezt a kis ajándékot, nem meglepő, hiszen a diákok valóban olyan mondatokat írtak, amiben összetéveszthetetlenül magukra ismerhettek. És én részese, koordinátora lehettem ennek a csodának.
Végezetül megbeszéltük az élményeket, meséltem nekik a napokkal későbbi reakciókról is. Nagyon örültek a diákok is, úgy érezték maga a készítés folyamata is boldoggá tette őket, az elért hatás már csak hab volt a tortán. Majd sütizés közben Oscar Wilde A boldog herceg című meséjét olvastam fel nekik, és megbeszéltük ennek kapcsán is a boldogító jócselekedetek fontosságát.

Képek