Boldogságóra Program

Óvodánk már másodszorra vesz részt a „Boldogságóra Programban”. Az új összetételű Maci csoportosaimmal ( középső csoportosok maradtak, iskolás korúak elballagtak) az idén szeptemberben ismét átbeszéltük a „Hála” témát. Már az összes gyerekünk hallott erről a témáról, mivel kiscsoportban is sokat foglalkoztak már vele, mégis úgy éreztem, hogy egy pár gyereket kivéve, nem voltak igazán tisztában a hála fogalmával. A tavalyi foglalkozásomat mesével kezdtem, majd a mesén keresztül közelítettük meg a témát. Ezért úgy döntöttem, hogy az idén beszélgetéssel kezdjük. A foglalkozás elején megkérdeztem, hogy szerintük mit jelenthet a „hála” szó. Sajnos először a legtöbb gyerek a karácsonyi és születésnapi ajándékokra gondolt, mivel az ajándékokért hálásnak kell lenni. Megpróbáltam elmagyaráztam a szó jelentését, saját életemet hoztam fel példának, majd felsoroltam mi mindenért vagyok hálás, többek között a szüleimért, ezért az aranyos új csoportért. Megértettem velük, hogy apró pici dolgokért is hálásnak lehet lenni, akár egy támogató kedveskedő jó szóért. Meséltem nekik az amerikai hálaadás napi szertartásokról, miszerint a hagyományok szerint az őszi betakarítások után az amerikaiak hálát adnak a termésért Istennek. Ezek után már jöttek szép sorjában a kedvesnél kedvesebb ötletek. Körbe járt a csoport kedvence Laci- Maci, nálunk az a szokás, hogy igyekszünk egymást végighallgatni, aki szeretne beszélni megkapja a plüss macit , ha elmondta amit szeretett volna továbbadja egyik csoporttársának. A családjáért minden gyerek hálás volt, ennek én nagyon örültem. Ügyesen fogalmazták meg gondolataikat, az egyik kislány elmondta édesapja elfoglalt ember, de mégis szakított arra időt hogy elvigye a lányát a játszótérre. Egy másik kislány elmesélte, hogy Ő a nagy tábla csokiért hálás, amit édesanyjától szokott kapni. Csodálkozva néztem rá, hiszen megbeszéltük hogy a hálát nem ilyen dolgokra értjük, akkor elmondta a csokit barátainak ismerőseinek szokta ajándékozni (magam is tapasztaltam). A lehetőségért hálás édesanyjának, hogy ajándékozhat. Még sokáig beszélgettünk, majd a gyerekek formába öntötték gondolataikat, lerajzolták kinek, vagy miért hálásak. Úgy érzem jól sikerült a témát megközelítenem a gyerekekkel, különösen annak örültem, hogy nem általános dolgokért voltak hálásak hanem saját kis életüket gondolták így át a téma által.

Képek