Boldogságóra Program

A gyerekekkel körbe ültünk a szőnyegen és a barátságfonal körbeadásával, mindenki a mellette jobbra ülőtől megkérdezte „Kis barátom, hogy vagy?” Akinek a kezében volt a fonal válaszolt a kérdésre, majd ő kérdezte meg a tőle jobbra ülőtől, hogy, hogy van.
Színes fonalakat válogattam össze és a választás lehetőségét felkínáltam a gyerekeknek. Szabadon választhattak, hogy ki milyen színű fonalból és kinek, melyik barátjának szeretné adni a barátságkarkötőt, volt egy kettő kisgyermek, aki meg tudta fogalmazni, hogy miért adja a kiválasztott társának a karkötőt (mert jókat játszunk, nem bántasz). Nagy örömömre szolgált, hogy napok múlva karkötővel a kezükön érkeztek az óvodába a gyerekek, odajöttek hozzám és megmutatták, hogy még mindig megvan a karkötőjük.
A hónap dalát többszöri meghallgatás után, odaillő mozgással énekeltük. A gyerekek kedvence lett ez a dal.
A témát a Tavaszi ébresztő mesével is feldolgoztuk. Nagyon kedvelték a gyerekek, amikor csukott szemmel megbeszéltük, hogy milyen lehet a barlangban. Majd egyesével megcsiklandoztam őket és megkérdeztem, milyen érzés lehet, amikor végigszalad rajtad a hangya. Sokan mosolyogtak és azt mondták jóérzés, csiklandós.
A beszélgető kör alkalmával közösen megbeszéltük mi a jellemző a jó barátokra, hogyan lehet valaki jó barát.

Képek