Boldogságóra Program

„Hullámvölgyek”
A nyári szünetben Katának, egy ötödikes lánynak bejelentették szülei, hogy elköltöznek, ezért iskolát kell váltania. Amúgy is nehezen szerzett barátokat, ezért teljesen megrémült.
Elérkezett az első tanítási nap. Amikor belépett az osztályterembe, úgy érezte, hogy az összeszokott csapat kérdőn, idegenkedve néz rá.
Az egyik fiú megkérdezte tőle:
– Ki vagy te? És mit keresel itt?
Ő ezeket a kérdéseket is ellenségesnek érezte, félénken válaszolt, majd csendben leült a helyére. Az egész hét ilyen hangulatban telt, magába zárkózott, és szomorúan nézte vidáman beszélgető osztálytársait.
Végül a lánynak elege lett, elhatározta, hogy mindenképpen barátokat szerez.
A következő hétfőn elkezdett „menőzni”, dicsekedni nagy házukkal, új telefonjával, sőt rengeteg édességet vett a büfében a többieknek, elköltötte ezzel egész heti zsebpénzét. Mindenkit megkínált, társai elvették, aztán már nem is foglalkoztak vele.
– Úgy látszik, ez az ötlet nem vált be! – gondolta elkeseredve.
A következő napokban Kata sokkal természetesebben kezdett viselkedni. Vajon miért ne kedvelnék meg önmagáért?
Jelentkezett matekversenyre, amit meg is nyert, ezzel dicsőséget szerzett az osztálynak. Ennek nagyon örültek a többiek is, hiszen ekkora sikert még senki nem ért el.
Felajánlotta segítségét, egyre többen kérték, hogy magyarázzon el egy-egy nehezebb matekpéldát. És a lány örömmel és lelkesen segített osztálytársainak.
A farsangi előadás próbáin is sok jó ötlettel állt elő, elismerték társai, hogy a táncban is nagyon ügyes. Egyre több gyerekkel beszélgetett, meghallgatta gondjaikat, és ő is őszintén beszélt kezdeti nehézségeiről.
Osztálytársai sokkal közvetlenebbek lettek, elkezdtek vele barátkozni. A lány a tanév végére megmutatta, hogy közéjük tartozik. Azóta sok barátot szerzett, gyakran hívják szülinapi bulikra.
Kata ezzel megtanulta, hogy természetesen, őszintén kell viselkednünk idegen közösségben is. Ki tudunk lábalni a hullámvölgyekből, csak hinni kell magunkban.

Elevensportosok 6.a