Boldogságóra Program

Máté és a mi szeretetünk

Máté himlős lett és sokáig otthon volt. Nem rég jött vissza újra a csoportunkba.
Hétfő reggel nagyon sírt, alig akart bejönni hozzánk. Óvó néni kedvesen az ölébe vette, mi pedig odamentünk Mátéhoz. Megsimogattuk, oda adtuk neki a kedvenc játékát, de Máté csak sírt és sírt.
Gondoltuk elmondjuk neki a kedvenc meséjét, a három kismalacot. Réka az ölébe vette és közbe simogatta. Ez tetszett neki, de tízórai közben újra elkezdett sírdogálni.
– Nem kérek semmit! Anyukámat akarom!
– De tudod, hogy ma ebéd után jön érted! – vigasztalta meg Pistike.
– Tudom, de akkor sem kérek semmit!
– Keresünk neked szőlőcukrot a szekrényből, tudjuk, hogy az a kedvenced.
Adtunk neki belőle és hívtuk játszani. Máténak jobb kedve lett és ebédig együtt játszottunk vele. Ebéd után haza ment az anyukájával.
Másnap reggel Máté boldogan érkezett az óvodába és azt mondta, hogy nagyon szeret bennünket, amiért tegnap olyan sokat kedveskedtünk neki. Ezért ő is kedveskedik nekünk egy kis meglepetéssel. Mindenkinek hozott egy lufit, felfújtuk és addig játszottunk vele, amíg ki nem pukkant.