Boldogságóra Program

ANEKDOTA
„Szüreti koccintás”
Az őszi szünetben, a családommal együtt elutaztunk a nagyiékhoz.
– De jó, hogy nálunk vakációztok! – nevetett nagypapi hangosan. – Így legalább ti is részt tudtok venni az idei szüreti mulatságon!
Nagyiéknak, a Kosárhegyen volt egy szőlőskertjük, ahová nagypapi még ifjú korában saját kezével épített egy szőlőházat. Imádtunk itt játszani az öcsémmel. Amíg a felnőttek puttonyba szüretelték a szőlőt, addig mi az öcsémmel fogócskáztunk a szőlőtőkék között. Sőt, még a sötét pincébe is leosontunk egyedül, amikor anyuék nem láttak.
– Gyerekek, gyertek enni! Az asztál már meg van terítve! – kiáltott édesanyám.
A hagyományos szüreti ennivaló nem volt más, mint a jó kis padlizsánkrémes kenyér sonkával, paradicsommal és paprikával. Desszertre nagyi, a kedvenc süteményemet készítette el, ami a diós beigli. A világon senki sem tud olyan finomat sütni, mint az én drága nagyikám! Itókának, mi persze meleg teát kaptunk.
– Gyertek, kóstoljátok meg a borok királynőjét! – csendült fel nagypapi hangja, aki a pincéből egy teli kancsó muskotály borral jött föl. Minden felnőtt borospoharába öntött egy keveset.
Furcsa módon, eleinte csak nézegették, lötyögtették és megillatozták a talpaspohárban lévő bort, majd:
– Egészségetekre! – hangzott egyszerre, majd pár pillanattal később egy nagy csörrenésre lettünk figyelmesek.
– Jaj, eltörött édesapa borospohara! – kiáltottam fel.
– Sebaj, fiam! – mondta nagypapi. – Ez a Jóistené, aki ilyen szép terméssel áldott meg minket idén is!
Szerencsére, nem történt nagy baj. Édesapa keze sértetlenül megúszta a pohártörést. Amíg nagyi és édesanya összeszedték a törött üvegdarabokat, addig nagypapi öntött édesapának egy újabb pohár bort.
Készítette: Bogyó és Babóca nagycsoportosai – Nagykároly