Boldogságóra Program

Csoportunk úgy döntött, hogy megpróbálkozunk a hálanaplóval. Hogy egyszerűbb legyen a dolgunk, és a rövid hálanapló könnyen érthető legyen, írtunk egy történetet Csukás István Süsü, a sárkány műve alapján, ami természetesen a háláról szól.

Süsü hálás, meg mindenki hálás

Beköszöntött az ősz. A királyi vár girbe-gurba utcáit hűvös szelek járták át. A falevelek zizegve hullottak le. Az öreg király –aki már nem is volt király, mert már jó ideje a nyugdíjaséveit töltötte- fel –alá sétálgatott a hideg falak között. Nagyon fázós volt. Ráadásul korán köszöntött be a hideg. De nem csak az öreg király didergett még napközben is, hanem a vár minden lakója. Mindenki behúzódott otthonába, csak Süsü bolyongott a palotától az északi várkapuig, majd onnan a déli várkapuig, aztán vissza a palotáig. Senkivel sem találkozott útközben. Ráadásul fázott. Eszébe jutott, hogy nemrég még a zöld mezőn lepkéket kergetett a kis királyfival, aztán vadkörtét majszolgattak.
-Mi újság Süsü! Közeleg-e valaki ebben a cudar időben?-kérdezte a palota ablakából a király, aki Süsü legjobb barátja volt. A király hálás volt Süsünek, mert már messziről észrevette, ha ellenség közeledett a vár felé, és fel tudtak készülni az ostromlók méltó fogadására.
-Neeeem!-válaszolta Süsü dideregve.
-Süsü, te fázol!- kiáltott fel a király. Már megnyugodott, mert előző este három kocsi fával tértek vissza a favágók, de Süsüvel nem számolt. A méreteiből adódóan nem készítettek neki még fűthető lakhelyet. A király aggódott.
-Süsükém, ha olyan hideg lesz a tél, mint amilyen az ősz, akkor nagy bajban leszünk!
Süsü hálás volt a királynak, hogy ennyire aggódik. Már nem is fázott annyira, pedig a hideg szél még jobban feltámadt.
A király rendkívüli gyűlést hívott össze Süsü ügyében. Még a kancellár is megjelent, pedig rengeteg dolga volt, ki sem látszott a papírmunkából. Szerette Süsüt, de nem mutatta. Elvégre egy hivatalnok nem mutathat ki érzelmeket. Csak számadatokat mutathat ki.
-Házat kell építenünk Süsünek!- javasolta a király.
-De miből? Annyi fa nincs az erdőnkben, amennyi kellene!-vágta rá a főfavágó.
-A kövekből most erősítettük meg a várfalakat!-folytatta tovább a fő-főépítészmester.
-Aggódom Süsüért. Valahol el kell helyeznünk a hideg napokon- folytatta a király.
-Írjuk össze a legmelegebb helyeket!-javasolta a kancellár. Az írnok már írta is: pékség, kovácsműhely, a szénégető boksája…
Tovább nem folytatta, mert ledőlt a torony a hatalmas szélben.
A félbehagyott jegyzőkönyv alapján Süsüt először a pékségben helyezték el. A bökkenő csak az volt, hogy csak a két keze fért be, egyik keze az ajtón, a másik pedig az ablakon. Süsü hálás volt, hogy ennyit törődnek vele, és a keze már nem fázik. Ezután a kovácsműhelybe küldték. Itt még melegebb volt, mint az előző helyen. Ráadásul itt a két lába is befért, Hiába, a kovácsmesternek volt a legnagyobb háza a királyi várban. Süsü megint hálás volt, hogy ennyit törődnek vele.
Amikor Süsü megunta az üldögélést, és a lábai is elgémberedtek már, meglátogatta a szénégetőt. A szénégető boksája ontotta a meleget. Süsü óvatosan leült a boksa mellé, és megmelegítette a hátát.
Közben híre ment, hogy Süsü fázik. Még a sárkányfűárus is ellátogatott a boksához. Persze ő is fázott. Nem ment mostanában jól a sárkányfűeladás. Azért jól elbeszélgettek a meleg boksánál. Süsü ezért is hálás volt, mert szeretett beszélgetni. Már egyáltalán nem didergett. Sőt! Örült a hidegnek, mert másnap újra meglátogathatta a pékmestert és a kovácsot.
Azért szerencsére a nagy hideg csak átmeneti volt. Jöttek melegebb napok is. Mivel Süsü rengeteget segített a favágásban, a kőtörésben, no meg leginkább a tűzgyújtásban, ezért az újra összehívott rendkívüli gyűlés úgy döntött, hogy a ledőlt torony köveiből, meg a maradék kőből és fából egy szerény hajlékot építenek Süsünek. A pék kölcsönadta az egyik régi kemencéjét, hálából a sok tűzgyújtásért, a szénégető pedig hozott faszenet. Süsü nagyon boldog volt. Leginkább azért, hogy ennyit törődnek vele…

Süsü hálanaplója
1. esemény megelőzése

Véget ért a nyár. Fázom. Alig találkozom valakivel. Szeretek itt lenni, de mindenki behúzódott a hideg elől. Talán már felesleges vagyok itt?

2. esemény

Ma gondoltak rám, mégsem vagyok felesleges. Meglátogattam a pékmestert, a kovácsot és a szénégetőt. Megengedték, hogy megmelegítsem a kezem, a lábam, aztán a hátam. Nagyon hálás vagyok nekik.

3. hála kifejezése

Ma elkezdtek nekem házat építeni. Nagyon boldog vagyok, hogy gondoltak rám. Hálás vagyok, hogy itt lehetek, és ilyen remek barátaim vannak. Jó érzéssel tölt el, hogy számíthatunk egymásra.

Írták: Villámcsirkék, Baja, Radnóti Miklós Kollégium ( Csukás István: Süsü, a sárkány meséje alapján)