Boldogságóra Program

Hálanapló
1.
Annyira félek! Apám hiába az országunk királya, nem tud megvédeni mostohaanyám gyűlöletével szemben. Megparancsolta a vadásznak, hogy hozzon ki az erdőbe és lőjön le. Persze a vadász jó ember, soha nem tenne ilyet. Magamra hagyott ebben a sűrű redőben, és azt kérte meneküljek, és soha ne térjek vissza a palotába, mert az, az éltembe kerülhet. Egész nap félve bolyongtam és sírtam. Egyszer csak megpillantottam egy kis házikót. Bekukkantottam és láttam, hogy senki sincs odabent. Óvatosan beléptem és körülnéztem. A konyhában kicsi asztal, székek, poharak és tányérkák voltak. Mindenből hét darab. Azon törtem a fejem, vajon kik lakhatnak itt? Mivel nagyon éhes és fáradt voltam, ettem és ittam az asztalon lévő ételből és italból, majd lefeküdtem az egyik ágyacskára, ami elég kicsi volt. Hamarosan elaludtam.

2.
Kedves Naplóm! El sem tudod képzelni, mi történt!
Amikor felébredtem és kinyitottam a szemem, 7 pici emberke állt az ágyam körül, és kíváncsi tekintettel nézett rám. Én magam is ijedten néztem, mert furcsa kinézetük nagyon meglepett. Sapka volt a fejükön, szakálluk volt és nagyon apró termetük voltak. Hamarosan elmesélték, hogy ők a 7 törpe, itt élnek az erdőben és a bányában dolgoznak. Érdekes neveiken bemutatkoztak nekem, majd én is elmeséltem, hogy miért kellett elmenekülnöm a palotából. Nagyon megsajnáltak és befogadtak maguk közé. Remélem, jól kijövünk majd egymással.
3.
Kedves Naplóm! Olyan boldog vagyok! Az életemben rend és nyugalom van. Elmúlt a félelmem. A törpék nagyon megszerettek, és én is őket. Cserébe hálám jeléül, mindent megteszek, hogy a kedvükbe járjak. Főzök, mosogatok, takarítok, varrok, mosok rájuk. Cserébe ők is sokat segítenek nekem, és igazán vidáman telnek a napjaink. Kirándulunk az erdőbe, ahol már sok kis állattal összebarátkoztam. Ismerem a vadon termő gyümölcsöket, amiből finom lekvárt főzök, és a vadvirágokat, amelyekből gyógyteákat készítek betegség idejére. Hálámat tetteimmel igyekszem kifejezni és nem tudom elégszer elmondani nekik, mennyire köszönöm, hogy itt élhetek köztük. Szeretetem jeléül esténként mesélek nekik, mindig meghallgatom a gondjaikat, dalokat tanítok és táncolok is velük. A napot mindig szeretetkörrel zárjuk és nem maradhat el az ölelés és az esti puszi sem. Remélem ez a szeretet mindig így marad, míg csak élünk! Hálás vagyok, hogy a bajok után, minden jóra fordult.