Boldogságóra Program

Ebben az évben csatlakoztunk a Boldogságórához, a tótvázsonyi Hajnal Óvoda és Bölcsőde kis süni csoportosaival.
Szeptember hónapban a beszoktatás mellett, nagy hangsúlyt fektettünk a hála kimutatására is. Amikor csak lehetett megbeszéltük, miért lehetünk hálásak és hogyan tudjuk kifejezni azt.
Így a szeptemberi dióverés alkalmával, hálát adtunk a diófának, hogy ilyen sok szép diót termett nekünk. Énekeltünk, mondókáztunk, a diófa körül, és hangosan meg is köszöntük neki. Aranyosak voltak kiscsoportosaim, mert többen közülük oda is mentek a fához megsimogatták a levelét vagy a törzsét és úgy mondták, hogy „Köszönjük szépen fa!”. Öröm volt látni, hogy ilyen fogékonyak erre.
A hónapban, altatóként egy egyházi, de a hálával foglalkozó éneket választottam, ami nagyon közel áll a szívemhez, mert kellemes emlékeket ébreszt bennem. Ez a dal a: Hálát adok az esti órán, amit lefekvéskor énekeltem a gyerekeknek. A délutáni pihenés utáni ébresztő dalunk a hónap dala volt: Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem. A gyerekek nagyon élvezték ezeket a dalokat.
A szőnyegre telepedve relaxációként a könyv 38. oldaláról választottam ki a 16-17. gyakorlatot (Haragomat kifújom… és Domborítok, mint a cica…), mert a játékos utánzó mozdulatokat szívesen csinálják a gyerekek velem együtt. Ezt a gyakorlatot könnyű volt összekötni A három kiscica című mesével is, amit nagyon szeretnek a gyerekek.
A szőnyegen ülve körbeadogattuk a diófa levelét, ez volt a mi hála diónk. A gyerekek elmondhatták, hogy aznap miért hálásak, mit köszönünk meg. Ezt a gyakorlatot a diós hetünkkel kötöttük össze, igyekeztem a gyermekek válaszait is erre vezetni. „Hálásak vagyunk a sok finom dióért a diófának.” „Hálásak vagyunk az időjárásnak (nap, eső), hogy kedvezett a diófa növekedésének” „Hálásak vagyunk az óvó néniknek, akik segítettek megtörni a diót…”
A szőnyegen többször indítottunk ölelés-láncot is (névvel/ jellel mondva ki-kit ölel meg -> név és jel megerősítése, gyakorlása). Nagyon tetszett a gyerekeknek, többször kérték is, hogy még egyszer csináljuk. Megbeszéltük, hogy az öleléstől boldogabbak leszünk, meg is figyeltük, hogy mosolyognak, a gyerekek mikor megölelik egymást.
Életkori sajátosságaiknak megfelelően a könyvből a bábjátékot választottam a téma feldolgozásához: Maci bajban van. Gyerekek csendben, tátott szájjal figyelték a bábozást. Többen bele élték magukat a mesébe és segítették a szereplőket „Ott van az ajándék!” A bábozás után kicsit beszélgettünk a látottakról, ki hogyan segítette a másikat, ki-kinek hálás és miért? A gyerekek jól megtudták válaszolni a kérdéseket. A mesét is többször kérték.
A hónap zárásaként gondoltam megcsinálni a „Reggel, Délben, Este” nevezetű feladatot, hogy kicsit összegezzük az eddig hallottakat. Előre kinyomtattam a munkafüzetből az aktuális oldalakat, kiszínezve, laminálva kis kártyákat készítettem belőlük, de sok kártyát rajzoltam meg magam is. Ezeket aztán a csoportszobában jól látható helyre a gyerekek nyomkodhatták fel gyurmaragasztó segítségével. Kiválaszthatták ki melyik kártyát szeretnék és miért. Nagyon érdekes és jó dolgokat mondtak.( „Jó, hogy van házunk, mert nem ázunk, meg biztonságban vagyunk”) Sajnos az életkori sajátosságok miatt hosszasan nem tudtunk belemerülni a feladatba, de évközben szeretnék majd még foglalkozni ezzel a témával is, ahogy időnk engedi.
Köszönjük, hogy itt lehetünk, hiszen Jobb Velünk a Világ!

Képek