Boldogságóra Program

A Sárvári Vármelléki Óvoda ebben az évben nyerte el a Boldog Óvoda címet. A Boldogságóra Programhoz nagy lelkesedéssel és várakozással csatlakoztam csoportommal, a kis és középsőd gyermekekből álló Gyöngyvirág csoporttal.
Szeptember első hetében a nyári élmények felidézése már a program szellemében történt. Arról beszélgettünk, hogy kinek mi okozott örömöt, boldogságot a nyárban.
Az első boldogságóra (szeptember 18.) Sebők Éva „Az alma meg a kerti manó” meséjét követte. Először a mesei élményt felidézve arról beszélgettünk, hogy kinek és miért volt hálás az alma, milyen érzést váltott ki a manó jó cselekedete az almában, milyen módon fejezhetjük ki örömünket, boldogságunkat, miből látszik valakin, hogy örül, boldog. Ezután egy mosolyt indítottam el a körben ülő gyermekeknek (csoportalakító, pozitív érzelmeket keltő, figyelem koncentrációt igénylő játék). Mikor visszaért hozzám a mosoly, (már mindenki nevetett mosolygott), megérkezett hozzánk, Mosoly Panna (báb). Elmesélte a gyermekeknek, hogy azért jött el hozzájuk, mert ebbe a csoportba csupa mosolygós kisgyerek jár, akik most is boldogok, mosolyognak. Elmondta a gyerekeknek azért hívják őt Mosoly Pannának, mert ő egy vidám, boldog kislány. A beszélgetés tovább folytatódott a kislány báb „irányításával” az öröm, boldogság, köszönet, hála fogalmak körül. A foglalkozás végén Panna hálás köszönetet mondott a gyerekeknek a kedves fogadásért, a beszélgetésért és a sok okos gondolatért. Köszönetét nem csak szavakkal fejezte ki, hozott egy ajándékot, ami nem egy tárgy volt, hanem a hónap dala Bagdi Bella tolmácsolásában.
Pozitívan tapasztaltam, örömmel töltött el, hogy a beszélgetés alatt nyitottak, érdeklődőek voltak, meglepő módon nagyon jól meg tudták fogalmazni az érzéseiket, gondolataikat. Azóta minden nap játékidő végén öleléssel, simogatással, mosollyal vagy csak „egyszerűen szavakkal” fejezzük ki hálánkat egymásnak az együtt töltött pillanatokért.
Természetesen a nap további részében is figyeljük, kinek miért lehetünk hálásak. Mi felnőttek is aktívan pozitív példát adva vettünk részt a téma feldolgozásában, közvetítésében.
A hónap feladatát a „Reggel, délben, este” című plakát készítését egy újabb foglakozás, mese, beszélgetés, játék előzte meg.
Hétvégére pedig „mosolygós arcot” vihettek haza, hogy ezzel fejezzék ki köszönetüket, hálájukat egy-egy családtagjuknak.
Már most, az első hónapban megtapasztalhattam, hogy a közös beszélgetések, játékok, milyen jó hatással vannak a verbális és nonverbális kommunikáció, illetve az érzelmi intelligencia fejlesztésére.
HÁLÁS vagyok a programnak, mert sok-sok pozitív felemelő élménnyel, érzéssel zárult a hetem. Az egyik szülő privát üzenete magáért beszél, megerősít abban, hogy folytatni kell, érdemes, ezt programot: „Azért vagyok hálás Neked, hogy a mai rohanó világban a gyermekem ilyen jó kezekben van és ilyen értékeket adnák át nekik nevelőik. Még mindig könnyes a szemünk a mosolygós rajztól és a kislányunk mondataitól! Köszönjük!”

Képek