Boldogságóra Program

Mikor még kis bocs voltam oly jó volt minden,a kis bocs testvéremmel kint játszottunk,halat fogtunk dombokon gurultunk le,a mama és a papa boldogok voltak.
Aztán egy napon a papa nem jött haza,aztán másnap se,és harmad nap sem. A mama lejött hozzánk a kis vízeséshez,hogy elmondjon nekünk valamit,nem sejtettük még akkor mi vár ránk. Elmondta nekünk,hogy a papa elhagyott minket,egy új medvecsaládhoz költözött. Nem tudtam elhinni, amit hallottam a két kis fülemmel, csalódott voltam és mérges, amiért ezt tette velünk. Majd felcseperedtem,nagy bocs lett belőlem,a kicsi bocs testvérem pedig annyi idős, mint én voltam mikor a papa elhagyott. Nagy bocs létemre beláttam, hogy haragot tartani nem érdemes. Ő még mindig nem bocsájtott meg neki,ezért sivárnak érzi magát belül, elhagyatottnak, csalódottnak. Én pedig boldogan élem az életem azóta, hogy tudom,én megbocsájtottam!
BOCSáss meg te is! /Tóth Tímea, 11.D/

Kosárkó Györgyi