Boldogságóra Program

Csoportommal ebben a hónapban csatlakoztunk a programhoz. Mivel nagycsoportosaim között sok a nagyszájú, cserfes kislány, ezért a kisebb viták nálunk szinte mindennaposak. Nagyon örülök, hogy rátaltám erre a nagyszerű programra, mellyel elsősorban a kapcsolataik pozitív alakulását szeretném elősegíteni.
Novemberi témánk a társas kapcsolatok ápolása volt. Táncoltunk a „Ha boldog vagy…” dalra, melyben az az egy szabály volt, hogy a dal közben a szőnyegről nem volt szabad lelépniük. Nagyon élvezték, és felszabadultak tőle. A „Kis barátom, hogy vagy?” című játékban a gyermekeknek kezet kellett fogniuk egymással. Körben ülve megmasszíroztuk egymás hátát, melyet szintén nagyon élveztek. A beszélgetőkörben a barátságról beszélgettünk. Barátságszívet is készítettünk, melyre minden gyermek kézlenyomata rákerült.
Végül zárásként elkészült az „Állati jó óvoda”, melybe a gyerekek választották ki az állatokat. A feladat végzése közben megbeszéltük, hogy melyik állat milyen tulajdonságot jelképezzen. Így került az „oviba” a jószívű mókus, a játékos nyuszi, a kedves cica, a szorgalmas méhecske, a bátor szarvas, a segítőkész lovacska, az okos bagoly, a gondoskodó kenguru, a hűséges kutyus, a vigasztaló őzike, aki mindig megvigasztalja azt, aki szomorú és egy vakond, aki az egyik kisfiútól a dolgos kertész jelzőt kapta, hiszen rá is szükség van egy „állati jó óvodában”. Egy gyermek kiválasztotta a krokodilt, de a kérdésemre, hogy milyen a krokodil, rávágták, hogy harapós, és harapós állat nem kell a többi állatgyerek közé. A csípős kakast ugyanúgy kizárták. Az állati ovink képét kifüggesztettük a falra, hogy a szülők is megcsodálhassák.

Képek