Optimista mosolyaink

Októberben megismerkedtünk Szívmanóval. A gyerekek nagyon hamar a szívükbe zárták ezt a kedves kis figurát. Szívesen vették kezükbe a kártyákat, próbálgatták az ujjvezetős és a szituációs légzéseket. Kiválasztottam nekik négy kártyát, amin közösen megtanultuk a nyugilégzés technikáját. Elsőként a kedvező őszi időjárásra való tekintettel a napfény légzést próbáltuk ki, amit aztán a szabadban, valóban a napfényből töltekezve szintén elvégeztünk. Második légzésünk olvasás órához kapcsolódott. A mássalhangzók hangoztatása közül egyik kedvencük a „z”, amikor hosszan zümmögünk, mint egy méhecske. Ezt kipróbáltuk Szívmanóval is, egy mély belégzést követően hosszan fújtuk ki a levegőt, vele minden nehézségünket, félelmünket, aggodalmunkat, miközben zümmögtünk, mint egy csapat méhecske. További két kártyánk a mosoly légzés és a szívlégzés volt, mert úgy gondoltam, ez két olyan alap kártya, amivel érdemes elkezdeni a nyugilégzéssel való ismerkedést. Biztosan sokszor előkerülnek majd ezek a kártyák, nagyon tetszett a gyerekeknek a tudatos, irányított légzés gyakorlása. Én is igazán hasznosnak tartom, mert nemcsak az érzelemszabályozásban segíthet, hanem a helyes beszédlégzés, az olvasástanulás szempontjából is segítségünkre lehet.

A csodás őszi időt kihasználva relaxációs gyakorlatokat végeztünk a szabadban. Beszélgettünk arról, hogy milyen kincseket tartogat számunkra az ősz, persze szóba kerültek a finom őszi gyümölcsök. A mozgásalapú relaxációs gyakorlatok közül az „Almát szedj, ügyesedj, szőlőt szedj, ügyesedj!” gyakorlatot végeztük el. És ha már kincs… Írás órán gyakran alkalmazom kéztornaként, ujjlazítóként a „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom!” gyakorlatot, így ezt is megtanultuk és használtuk az írás közben elfáradt kis kezek átmozgatására.

A Boldogságóra munkafüzetből az Örök mosoly feladatot végeztük el. A gyerekek lerajzoltak a varázstükörbe saját optimista tükörképüket, hatalmas mosollyal, pozitív kisugárzással. Ezt persze megelőzte egy beszélgetés, ahol megtanultuk az optimizmus jelentését, kerestünk valós élethelyzeteket, megnéztük a pesszimista és az optimista oldalát ezeknek a szituációknak. Megállapítottuk, hogy mennyivel boldogabb lehet az életünk, ha igyekszünk minden helyzetben meglátni a jót, ha a szépre koncentrálunk.

A globális jóléthez csatlakozva mi is részesei lettünk a Világgyalogló (HÓ)napnak, egy igazán kellemes sétát tettünk a közeli erdőben. A séta során igyekeztünk tudatosan jelen lenni: megcsodáltuk a falevelek színét és formáját, hallgattuk a madarakat, megtapintottuk a kiálló gyökereket, apró kincseket gyűjtöttünk. A településünkhöz tartozó szőlőhegyben megbújik egy igazi természeti-építészeti csoda, a John Henry Newman templom és kápolna. Egy sümegi ferences szerzetes, Barsi Balázs atya tervei és álmai alapján épült a kápolna John Henry Newman boldoggá avatásáért, Udvardy Erzsébet festőművész alkotásaival díszítve. A gyönyörű kertben különleges növények, színpompás fák és bokrok között áll a templom, amit meglátogatva feltöltődtünk, egy jót játszottunk az udvarában, és Kiss Kamill ferences szerzetes idegenvezetését hallgatva megismerhettük a hely történetét, szerepét a helyiek és a ferences közösség életében.

Visszatérve az iskolába őszintén énekelhettük el a „Pozitív, pozitív gyerek vagyok!” dalt, hiszen a hónap boldogságórás feladatai és eseményei közelebb vittek minket ahhoz, hogy igazán pozitívan, boldog gyerekként éljük az életünket. A dal éneklése és hallgatása közben kiszíneztük a munkafüzetben található színezőt, beleképzeltük magunkat a rajzon szereplő kislány szerepébe, aki mosolyogva, bátran, önbizalommal kiáll énekelni, és sugárzik róla a pozitív életérzés, a boldogság!