Boldogságóra Program

Szeptember az újra találkozás hónapja az óvodában. A gyermekek középső csoportosak lettek és újra eljött az idő, hogy kicsit érettebben is használjuk a közösségben a hála kifejezést.
A nyár elmúltával, mindenkinek volt élménye, nyaralós, szabadidős mesélnivalója. Megbeszéltük, milyen hálásak lehetünk, hogy nyaralni mehettünk, strandoltunk, kirándultunk, fagyit ehettünk a nyáron. Szeptemberben azonban más élményeket kell keressünk, hogy hálásak legyünk. Megtanultuk, hogy a mindennapokban is észre kell venni, mi tesz minket boldoggá. Az újra találkozás, a közösség, a csoportunkban lévő légkör legyen olyan, amiért érdemes hálásnak lenni. Igyekszünk, hogy ez a gyerekek számára így is legyen.
A gyermekekkel olyan dalos játékokat játszottunk, ahol újra megszólíthatták egymást, érte őket egymással szemben fizikai kontakt, egymásra nézhettek, kezet foghattak. Új társukat befogadhatták a játékokkal, bemutatkozhattak neki és fordítva is. A gyermekek arcán látszott az öröm, de néhol a megilletődés is. Úgy gondolom, szükséges megtanítani már ebben a korban, hogy köszöntjük egymást illendően, hogyan szólítjuk meg a másikat udvariasan.
A szülők és gyerekek köveket hoztak, ezekbe a kövekbe gyűjtöttük a pozitív érzéseket és gondolatokat. A hála kövek körbe jártak, zenére a gyermekek szemükkel kiválaszthatták a számukra legszebbet. Azonban a köveket nem lehetett megérinteni. Ez többeknek kihívás is volt.
A kövek kiválasztása a második körben ért véget, azonban a kosár körbejárt, irányt váltott, így nem biztos, hogy azt a követ vehették ki a gyermekek, amit elsőre a szemükkel választottak.
De miért kapcsolódik a hálához ez a játék?
Sokszor eldöntjük, mitől is leszünk boldogok, de ha nem úgy sikerül, akkor már nem vagyunk hálásak. A gyermekek megtanulhatták, hogy bár kiválasztottak egy követ a szemükkel, de második körben lehet valaki más elvette előlük, nekik pedig egy másik maradt. De abban a másikban lehetett szépet találni? Az a másik kő is lehet értékes és egyedi?
Lehet! Az elfogadás, a kudarctűrés, a pozitív meglátása mind feladat ahhoz, hogy később értékelni tudjunk helyzeteket, azaz hálásak legyünk.
A választott kő végülis festésre került. A gyermekek által kifestett kövekből kiállítás készült és különböző játékokhoz adtak eszközt a kezünkbe. Zenére 1 vagy 2 követ körbeadtunk, amihez figyelem kellett. Ha valaki nem figyelt, azt nem lehetett szóval megszólítani, csak testi érintéssel (óvatos bökés vagy simogatás).
A kiállítás lehetőséget adott arra, hogy értékelni tudjuk a társaink által készített produktumot is.
Látszott, kik azok a gyermekek, akik érettek arra, hogy tudjanak másokat is dícsérni és ne a sajátjukra mutassanak először.
A hála boldogság témakört két hétig dolgoztuk fel a csoportban.

Képek