Boldogságóra Program

A szeptemberi boldogságóra témája a Hála gyakorlása volt.
„Miért lehetünk hálásak, kinek lehetünk hálásak?”
A foglalkozásom célja a hála, mint érzelmi állapot, megéreztetése, gyakorlása, pozitív lelkiállapot kialakítása és ezen állapot megtartása a hétköznapokban is.
A foglalkozást mozgásalapú relaxációs gyakorlattal kezdtük. A ráhangolódás elősegítése érdekében meghallgattuk Bagdi Bella „Boldog vagyok..” című dalát.
Mivel sétánk során megcsodáltuk az őszi természetet, sok szép , színes falevelet gyűjtöttünk, így adott volt a játék: „Add tovább a falevelet..” Az őszi falevél körbeadásával azt szimbolizáltuk játékosan, hogy adni és kapni is jó érzés, melyért hálásak lehetünk.
A foglalkozás során a gyermekek nagy aktivitást mutattak, mind az előkészületekben, mind a tevékenység teljes időtartama alatt.
A relaxációs gyakorlatot nagy átéléssel végezték, „Égig érő fa vagyok, megnövök mint a nagyok…” /Bagdy Emőke/, közben önfeledten mondták a mondókát, ezzel úgy gondolom a relaxáció célja, vagyis az elme lecsendesítése megvalósult.
A mese szintén nagyon tetszett a gyerekeknek- Bezzeg Andrea: A Hálafa története- , előadás végén megtapsolták, ismétlését szorgalmazták. Igyekeztem minél élvezetesebb formában előadni, használva a mimikámat, hangsúlyozásra, hangszínre odafigyelve.
A mesét követően beszélgettünk a háláról, mi is lehet a hála, ki miért hálás, kinek hálás. Maga a hála, mint fogalom, nem volt minden gyermek számára egyértelmű, így többféle megközelítéssel próbálkoztam érzékeltetni számukra saját példámon keresztűl. Beszélgettünk a mese tanulságáról, a nagyobb gyermekek sok jó gondolatot osztottak meg arról, miért lehet még boldog és hálás a fa és a kis állatok.
Ezt követően szinte kivétel nélkül minden gyermek elkészítette a „hálakezet”, majd „A mi Hálafánk”- is életre kelt. A gyerekek tenyerét szabadon választott (sárga, barna, piros, zöld) színűre festettük, mellyel tenyérnyomatot készítünk a fára. Amikor a fára felkerült egy-egy falevél, a gyerekek megnevezhették azt az egy dolgot amiért hálával gondoltak, amíg tenyerüket festették, és mesélhetnek arról, amit a tenyérbe rajzolnának. Felajánlottam a hálavirág készítését, melybe szintén valamennyi gyermek réaszt vett.
Elkészült a Boldogság várunk is a várba vezető 10 lépcsőfokkal, így az első lépcsőfokot már a gyermekek hála virágai díszítik.
Végezetül minden gyermek kapott egy hálavirág nyakláncot, hogy hazavigyék, szüleiknek, testvéreiknek átadják, ezzel továbbadva a témát a családnak is.
Úgy gondolom, hogy a foglalkozás mély hatással volt a gyermekekre, nyitottak, érdeklődők voltak, a közösen átélt élmények önbizalmukra, önértékelésükre is jótékony hatással volt. A társas kapcsolatokra is kedvezően hatott, az együttlét örömét átélve, a segítőkészség, az odafigyelés is nagymértékben jelen volt a tevékenység közben.

Képek