Boldogságóra Program

Tapasztalataim a beszoktatási időszak Boldogságórájáról (1. osztály)

Elsős osztályfőnökként a beszoktatási időszakban tartott Boldogságóra nagyobb kihívást jelentett számomra, mint amire számítottam.

A meditáció nálunk egyelőre a légzésfigyelésben merül ki, amelyet az olvasásórák elején is rendszeresen gyakorlunk. Az elcsendesedésben sokat segít a tibeti hangtálam: a gyerekek számára nagyon izgalmas feladat, hogy figyeljék, meddig képesek követni a tál egyre halkuló rezgését.

A megvalósításban komoly fizikai akadályt jelent, hogy 28-an vagyunk, a terem zsúfolásig teli, így a padsorok között szinte egymáson áthaladva tudunk csak mozogni. Emiatt az osztályteremben nem tudunk körben ülni, ezért az óra egy részét a szabadban, az udvaron tartottuk meg.

A hála fogalmát a gyerekek már ismerték és tudták alkalmazni. Megpróbáltuk különválasztani a témához kapcsolódó minőségeket: kinek miért lehetünk hálásak, és hogyan tudjuk ezt meghálálni. A beszélgetés során kiderült, hogy a gyerekek fejében a hála és annak kifejezése kezdetben az anyagiak körül forgott: úgy vélték, valamilyen kapott ajándékért vagy jutalomért lehetünk hálásak, és mi is úgy hálálhatjuk meg, ha a zsebpénzünkből veszünk valamit – például édesanyánknak.

Rávezető kérdésekkel igyekeztem tágítani ezt a kört. A közelgő Állatok Világnapja kapcsán könnyen felismerték az állatok iránti hálát. Innen sikerült átkötni a nem tárgyi értékekre: megbeszéltük, mit adnak nekünk a kedvenceink (ami nem pénzért vehető, hiszen ők nem tudnak vásárolni), és mi hogyan viszonozhatjuk ezt gondoskodással, biztonsággal és szeretettel.

Ugyanezt a gondolatmenetet terjesztettük ki a növényekre – különösen a fákra – is. Felidéztük a nyári nagy szárazságot, és átbeszéltük, mennyit szenvedhettek a növények és az állatok, illetve mi lenne velünk, ha ők nem lennének.

Arra a kérdésre, hogy melyik testrészünk érzi leginkább a hálát, természetesen rávágták: a szív. Ebből kiindulva kézműves tevékenységként papírszíveket készítettünk, amelyeket annak adhattak át, akinek ki szerették volna fejezni a hálájukat.
Az órát gyakorlati elemekkel zártuk: Az udvaron a gyerekek szív alakba rendeződtek, és megölelték a fákat.
Hétvégére önkéntes „otthoni feladatként” a szüleik felé fejezhették ki a hálájukat. Nagyon megható megoldások születtek: volt, aki félbevágta a papírszívet, hogy anya és apa összeillesztve kapja meg az egészet; mások pedig tettekkel – pl. mosogatással vagy a szemét levitelével – terveztek segíteni otthon.

Képek