Hála egy falatért – Önegyüttérzés a Hunyadiak tükrében és egyebek

I.SZAKKÖRI FOGLALKOZÁS

Az idei tanévben a szakköri foglalkozásokon elsősorban az ÖNBIZALOMPROGRAM elemeivel szeretnék foglalkozni. Ennek egyik fontos célja, hogy a diákok tudatosabban viszonyuljanak saját értékeikhez, teljesítményükhöz és hibáikhoz, valamint felismerjék és kezelni tudják az önmagukkal szemben megfogalmazott túlzottan kritikus gondolatokat. Mindez hozzájárulhat a stresszel való megküzdéshez, az önelfogadás erősítéséhez és a reálisabb énkép kialakításához.
Mivel azt tapasztalom, hogy a diákok kulturális örökségünk egyes elemeit kevéssé ismerik, és a történelem iránt sem mindig érdeklődnek, az önbizalomprogram témáit történelmi személyek életén keresztül igyekszem feldolgozni. Így a személyiségfejlesztő tartalmak történelmi ismeretekkel és érdekességekkel is összekapcsolódnak.

Identitás – tény, címke és történet

Az első témakört a Hunyadiak életének egyes eseményeire építettük. Kiindulópontként azt vizsgáltuk, hogy mi határozza meg szerintünk egy ember értékét. Mit gondolunk erről, és mi az, ami valójában fontos? A beszélgetés során három, gyakran meghatározónak érzett területet emeltünk ki: az identitást, a teljesítményt és a mások által támasztott elvárásokat.
Az identitás témáját Hunyadi János származásának vitás kérdéseivel vezettük be. Azt vizsgáltuk, hogy ha Hunyadi János nem tudta volna pontosan, honnan származik, ez vajon csökkentette volna-e az értékét. Innen jutottunk el ahhoz a kérdéshez, hogy mi a különbség aközött, amit biztosan tudunk valakiről, és aközött, amit elmesélünk róla.
A foglalkozás során megkülönböztettük a tényt, a címkét és a történetet. Azt vizsgáltuk, hogyan tudjuk ezeket egymástól elkülöníteni, és hogyan kerülhetjük el, hogy egyetlen tényből önmagunkkal vagy másokkal kapcsolatban olyan történetet alkossunk, amely később címkévé válik. Az ilyen leegyszerűsítő értelmezések ugyanis negatívan befolyásolhatják az önmagunkról kialakított képet, és csökkenthetik a változtatás, fejlődés lehetőségébe vetett hitünket.
A gyakorlat során a diákok önmagukra vonatkozó példákon keresztül is kipróbálták ezt a szemléletet. Megfogalmazták például:
„Ez a dolgozat most nem sikerült.” – Ez egy tény.
„Csalódott vagyok.” – Ez egy érzés.
„Ebből még nem következik, hogy értéktelen vagyok.” – Ez annak felismerése, hogy egyetlen esemény nem határozza meg az egész személyiségünket. Ezzel az önmagunkkal való együttérzést is gyakoroltuk.

Teljesítmény és a belső kritikus

Innen tértünk át a teljesítmény kérdésére és a diákokra gyakran jellemző teljesítményközpontú gondolkodásra. Ezt Hunyadi János példáján keresztül vizsgáltuk, különösen a nándorfehérvári csata előtti helyzetet alapul véve.
Azt jártuk körül, milyen érzés lehet egy hadvezérnek – vagy bárki másnak –, amikor rendkívül nehéz helyzetben kell felelősségteljes döntéseket hoznia. Mi segíthet abban, hogy egy ilyen helyzetben ne a félelem és a várható kudarc határozza meg a gondolkodásunkat, hanem képesek legyünk józanul mérlegelni és cselekedni?
A diákokkal folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy egy megoldandó probléma előtt gyakran hajlamosak megijedni a feladat súlyától vagy a várható kimeneteltől. Ilyenkor megszólalhat bennük a teljesítményközpontú szemlélet és a „belső kritikus”, amely sokszor a lehető legrosszabb forgatókönyvet vetíti eléjük. Ezzel szemben segíthet az együttérző belső hang tudatos megszólaltatása.
Ennek folyamatát három lépésben fogalmaztuk meg:
1. Felismerem, hogy a helyzet nehéz.
2. Tudatosítom, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal, tehát nem vagyok egyedül a nehézségeimmel.
3. Támogatom magam: átgondolom, mit mondanék egy olyan embernek, akit szeretek, ha ő kerülne hasonló helyzetbe, és megpróbálom ugyanezt a támogató hangot önmagam felé is alkalmazni.
A következő feladatban azt vizsgáltuk, hogy az önegyüttérzés nem azonos az önfelmentéssel. Fontos különbség, hogy az önegyüttérzés nem jelenti a hibák következményeinek figyelmen kívül hagyását. Éppen ellenkezőleg: lehetővé teszi, hogy a hibáinkból tanuljunk anélkül, hogy közben önmagunkat értéktelennek látnánk.
Ennek gyakorlására a diákok egy-egy általuk felidézett vagy a felkínált lehetőségek közül kiválasztott élethelyzetet dolgoztak fel. A következő kérdésekre keresték a választ:
• „Ha ebben nem sikerül jól teljesítenem, azt jelenti rólam, hogy…”
• „Mi az, ami ténylegesen következik ebből?”
• „Mi az, ami nem következik ebből?”
Ezt követően azt is kipróbálták, hogyan szólal meg egy-egy helyzetben a belső kritikus, majd hogyan változik a gondolkodás, ha azt vizsgálják meg, mit mondanának ugyanezen helyzetben egy barátjuknak.

Elvárások – „Kinek kell lennem?”

A harmadik témakört a felénk irányuló elvárások jelentették, amelyeket Hunyadi László példáján keresztül vizsgáltunk. Megbeszéltük, milyen lehetett egy olyan család tagjának lenni, amelynek neve önmagában jelentős politikai súlyt hordozott. Mit várhattak el Hunyadi Lászlótól Hunyadi János örököseként? Milyen lehetőségei és milyen korlátai voltak?
Ezt követően a diákok saját tapasztalataikra is reflektáltak: megvizsgálták, hogy milyen elvárásokkal találkoznak családjuk, barátaik vagy ismerőseik részéről, és hogyan viszonyulnak ezekhez.
A három témakört a következő kérdések segítségével foglaltuk össze:
• Ki vagyok? – Hunyadi János eredete, a róla kialakított történetek, az identitás kérdése.
• Elég vagyok? – Nándorfehérvár, a felelősség és a teljesítmény kérdése.
• Kinek kell lennem? – Hunyadi László és a Hunyadi névhez kapcsolódó elvárások.
A közös gondolkodás egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy saját értékünk nem kizárólag abból következik, hogy honnan származunk, milyen családba születtünk, aktuálisan milyen teljesítményt nyújtunk, vagy mások mit gondolnak rólunk. A diákok azt is végiggondolták, hogyan tudnak úgy viszonyulni önmagukhoz, hogy értékességüket ne egyetlen teljesítménytől, hibától, származási tényezőtől vagy külső elvárástól tegyék függővé.
Zárófeladatként három mondatot kellett befejezniük. A feladat célja az volt, hogy gyakorolják az órán tanult folyamatot: a probléma felismerésétől a helyzet elfogadásán és a másokkal való közösség érzésén keresztül az önmaguk támogatásáig.
1. „Ez most nehéz, mert…”
2. „Mások is kerülnek ilyen helyzetbe, mert…”
3. „Most az segítene nekem, ha…”
A foglalkozást kézműves tevékenységgel zártuk: a diákok harangot készítettek a nándorfehérvári hősök emlékére, kapcsolódva ahhoz a történelmi hagyományhoz, amely szerint a déli harangszó a nándorfehérvári győzelem emlékét is őrzi. A faliújságra is kitettük ezeket a szakkör lényeges ismereteivel, és a diákok mondatbefejezéseivel együtt. Két diáknak úgy megtetszett a téma, hogy rajzot is készítettek.

II. A KOLLEGANŐ HÁLAFÁJA ÉS GÓLYÁK ISMERKEDÉSI PROGRAMJA A DIÁKÖNKORMÁNYZAT KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL

Örvendetes, hogy már az egyik kolleganőm is be-be társul egy-egy jó ötlettel és annak megvalósításával a Boldogságóra programba. Hálafát készített, melyre a diákok rátűzhették, hogy miért hálásak. De nem csak ő gondolt a hála világnapjára.
Diákönkormányzatunk a gólyák számára ismerkedési programot szervezett, amelyet a Boldogságóra a mentális egészségért program szeptemberi témáihoz kapcsolódva építettünk fel. A program célja nemcsak az ismerkedés és a közösségépítés volt, hanem olyan témák és gyakorlatok megismertetése is, amelyek a kollégiumi együttélésben és a mindennapi megküzdésben is segítséget jelenthetnek.
Az ismerkedés az alapvető adatok – név, iskola, háló – megadásán túl egy személyesebb információ megosztásával kezdődött, a HÁLA témájához kapcsolódva. A diákok húztak egy-egy kártyát a Hála-híd kártyák közül, majd kiválasztottak egy számukra érdekes kérdést, amelyre válaszoltak.
Ezt követően a programot vezető diákokkal közösen megbeszélték, mit jelentenek a KARAKTERERŐSSÉGEK. Mindenki választott egy olyan erősséget, amelyet önmagára jellemzőnek érzett, vagy amelyet a beszélgetés során érdekesnek talált. A gyakorlat során azt is megtapasztalhatták, hogy sokat elárul egy emberről, miért hálás, miben érzi magát erősnek, és miért tartja ezt fontosnak.
Az első programpont végén ez a tapasztalat jól érzékelhető volt: amikor mindenki választott valakit, akiről emlékezett valamire, amit korábban elmondott magáról, elsősorban a hálával és a karaktererősségekkel kapcsolatos személyes információk maradtak meg. Ez megerősítette azt a tapasztalatot, hogy a személyes kapcsolódást segítő információk sokszor könnyebben megjegyezhetők, mint a puszta adatok.
A kollégiumi együttélés szempontjából fontos témaként foglalkoztunk a POZITÍV KOMMUNIKÁCIÓval is. A diákok a nagyobb tanulókkal közösen beszélgettek arról, hogyan tudnak egymással úgy kommunikálni, hogy az segítse a jó közösségi légkör kialakítását, és hozzájáruljon a konfliktusok megelőzéséhez, illetve megfelelő kezeléséhez. A téma gyakorlására a segédanyagban található feladatot is elvégezték, amelynek során újra felidézték és átgondolták az egymástól hallottakat.
Ezt követően a diákönkormányzati tagok segítségével a szorongás és a stressz témájával foglalkoztak. A beszélgetés során megvizsgálták, mennyire érinti őket a stressz és a szorongás, milyen helyzetekben tapasztalják ezeket, és milyen módokon tudnak velük megküzdeni.
Az ÉRZELEM-SZABÁLYOZÁS ÉS FIGYELEMKONTROLL segítségével azt gyakorolták, hogyan tudnak a jelen pillanatra koncentrálni, illetve hogyan figyelhetik meg gondolataikat ítélkezés nélkül. Ehhez kapcsolódott a „Köszönöm, elmém!” technika is. Ennek során azt gyakoroltuk, hogyan lehet egy negatív gondolatra nem ellenségként, hanem a figyelmünket valamire felhívó jelzésként tekinteni. A gondolatot tudomásul vehetjük és „megköszönhetjük”, anélkül hogy szükségszerűen belemerülnénk, vagy hagynánk, hogy teljes mértékben meghatározza viselkedésünket.
A szorongást keltő gondolatoktól való távolodást segítette a mentális skatulyázás gyakorlata is. Miután megbeszéltük, hogyan működik ez a technika, a diákok ki is próbálták. Mindenki kapott egy-egy olyan mondatot, amely STRESSZes helyzetben könnyen eszébe juthat, majd azt a három, az asztalon elhelyezett felirat valamelyike alá helyezte: „Gondolat”, „Érzelem, testérzet” vagy „Emlék”. A gyakorlat célja annak tudatosítása volt, hogy a bennünk megjelenő belső élmények különböző természetűek lehetnek, és megfigyelésük segíthet abban, hogy ne azonosuljunk automatikusan minden gondolatunkkal.
Ezt követően a DIGITÁLIS JÓLLÉT kérdéseivel foglalkoztak. Megvizsgálták, hogyan jelenik meg életükben a digitalizáció, mire használják a digitális eszközöket, mennyi időt töltenek naponta a digitális térben, valamint milyen előnyei és hátrányai vannak a digitális világnak. Arra is keresték a választ, hogyan lehet tudatosabban védekezni a digitális jelenlét lehetséges negatív hatásaival szemben.
A digitális jóllét témájához kapcsolódott a FOMO–JOMO fogalompár megbeszélése is. Érdekes tapasztalat volt, hogy míg a nagyobb diákok közül többen ekkor hallottak először ezekről a fogalmakról, a gólyák között már voltak olyanok, akik ismerték őket.
Ehhez kapcsolódóan csoportmunkában egy táblázatot töltöttek ki. A példasorokban mindig hiányzott a három szempont valamelyikéhez kapcsolódó mondat:
• „Ami miatt rosszul éreztem magam”
• „Mit nyertem azzal, hogy kimaradtam?”
• „Hálahorgony”
A diákoknak ki kellett egészíteniük a hiányzó részeket, majd a végén egy teljes sort önállóan is megfogalmaztak. Ezzel a feladattal visszakapcsoltunk a hála alapprogram témájához is, és azt vizsgáltuk, hogyan lehet egy kimaradást vagy egy elsőre negatívnak tűnő helyzetet más szempontból is értelmezni.
A program során a gólyák láthatóan jól érezték magukat, ugyanakkor a beszélgetések és a gyakorlati feladatok révén számos, a mindennapi életükben is hasznosítható ismerettel és megküzdési lehetőséggel találkoztak.

III. ÉTELPAZARLÁS ELLENI KAMPÁNY A DIÁKÖNKORMÁNYZAT SZERVEZÉSÉBEN

A hála és a tudatosság jegyében a diákönkormányzat az élelmiszerpazarlás elleni világnaphoz kapcsolódva figyelemfelkeltő programokat indított. A témaválasztásnak konkrét kollégiumi aktualitása is volt, hiszen a mindennapi működés során tapasztalható, hogy a diákok időnként a szükségesnél több élelmiszert hoznak otthonról, illetve a már meglévő élelmiszereket nem mindig fogyasztják el időben.
Előfordul az is, hogy egy-egy élelmiszerre ráunnak, valami másra vágynak, ezért új ételt vásárolnak, miközben a korábban behozott élelmiszer háttérbe szorul és feledésbe merül. A helyzetet az is nehezíti, hogy egy hűtőrekeszt nyolc diáknak kell megosztania, amely a rendelkezésre álló hely miatt viszonylag szűkös. Ennek következtében a hónap végi hűtőtakarítások alkalmával korábban jelentős mennyiségű élelmiszer került a hulladékba.
A diákönkormányzat ezért kampányt kezdeményezett, amelyben valamennyi háló részt vett. A központi gondolat az volt, hogy a diákok gondoljanak bele: minden egyes falat mögött jelentős mennyiségű munka, energia és természeti erőforrás áll. Célunk az volt, hogy ne csupán az étel árát vagy pillanatnyi értékét lássák, hanem tudatosítsák azt is, milyen erőforrásokra van szükség ahhoz, hogy az élelmiszer a tányérjukra kerüljön.
Hálónként fogalmazást írtak, plakátot készítettek, és konkrét vállalást tettek az ételpazarlás csökkentésére. A plakátokat a kollégium Facebook-oldalán tettük közzé, a vállalásokat pedig a hálók ajtajára helyeztük ki, hogy azok a mindennapokban is szem előtt legyenek.
A kampány eredménye már a következő hűtőtakarítás alkalmával érzékelhető volt. Bár a hűtők természetesen nem voltak teljesen üresek, lényegesen kevesebb élelmiszer maradt bennük, mint korábban. Különösen pozitív változás volt, hogy a diákok gyakrabban adták egymásnak a még felhasználható élelmiszereket. Így egyrészt nem csak azt fogyaszthatták, amit otthonról hoztak, másrészt segíteni tudtak azoknak is, akiknek kevesebb élelmiszer állt rendelkezésükre.
A kampány végén közgyűlésen értékeltük a tapasztalatokat és az eredményeket. Megbeszéltük, miért fontos, hogy a mindennapi döntéseink során tudatosítsuk: az étel érték. A feladatok elvégzése során a diákok nemcsak az ételpazarlás problémájával találkoztak, hanem azt is végiggondolták, milyen munka és természeti erőforrás szükséges ahhoz, hogy az élelmiszer eljusson hozzájuk.
A kampány így egyszerre szolgálta a környezettudatosság, a felelősségvállalás, a takarékosság, az egymásra figyelés és a hála szemléletének erősítését.
A tapasztalatok alapján reméljük, hogy a következő hűtőtakarításkor – az őszi szünet előtt – még kedvezőbb eredményt tapasztalhatunk.
Nagyon örülök, hogy a kolleganő és a diákönkormányzat is figyelmet fordít már a mentális egészség Boldogságóra programmal való fejlesztésére.

ooo