A mi HÁLA-fánk

Újabb boldogságórás csapatot búcsúztattunk júniusban, akikkel 4 éven keresztül rendszeresen részt vettünk boldogságórákon. Most ők átléptek a felső tagozatba, ahol reményeim szerint új osztályfőnökük vezetésével folytatják a boldogságórás munkát.

Szeptemberben 26 kis elsőssel kezdtük meg a tanévet, és természetes volt számunkra, hogy ők is boldogságórás osztály lesznek. Szüleiknek szülői értekezleten beszéltem a Boldogságóra Programról. Ezt, valamint a korábbi osztály boldogságórás tapasztalatait hallva egyetértettek abban, hogy a gyerekekre nagyon pozitív hatással vannak ezek az órák, így ezzel a csapattal is elindultunk a Boldogságórák útján.

Első alkalommal magával a Boldogságórával ismerkedtünk. Megbeszéltük, hogy mit is jelenthet a boldogság, mikor és mitől vagyunk boldogok. Ráirányítottam figyelmüket a boldogságórás témákra: például arra, hogy ha jót teszünk másokkal, attól mi is boldogok leszünk (december – jócselekedetek), boldoggá tesz minket egy jó zene, illat, íz (március – apró örömök), jó együtt lenni másokkal (november – társas kapcsolatok), nagy boldogság, ha szaladgálhatunk az iskola játszóterén (május – testmozgás), stb. Megbeszéltük, hogy a boldogságórákon sokat játszunk majd, mozgunk, mesélünk, beszélgetünk, jól fogjuk érezni magunkat, boldogok leszünk. Nagyon várták már a gyerekek, hogy belevágjunk a „boldogság tanulásába”, érdeklődőek, motiváltak voltak a bevezető óra után.

Szeptemberi témánk feldolgozását egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, amiben pont az az utat, annak az útnak az elejét hangsúlyoztuk, amin elindultak a gyerekek: most ők a legkisebbek, de hamarosan megnőnek, fejlődnek, okosodnak. Kicsi magból fejlődtünk magas fává, miközben mondtuk: „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok!”.

Ezután megbeszéltük, hogy mit is jelent a HÁLA szó, kinek, mikor és miért lehetünk hálásak. Megnéztük a gyerekekkel a Magyar népmesék sorozatból A szorgalmas és a rest leány című népmesét, kigyűjtöttük a hálás szereplőket, majd beszélgettünk arról, hogy melyik szereplő hogyan fejezte ki a háláját. A „jótett helyébe jót várj” mondás értelmét beszéltük át, amiben szintén nagy hangsúlyt kap a hála, a köszönet. Aztán azt is megbeszéltük, hogy nemcsak akkor lehetünk hálásak, ha valaki segített nekünk vagy jót tett velünk, hanem számos olyan dologért, személyért, cselekedetért is hálásak lehetünk, aminél nem történt különösebb jócselekedet, szívünket mégis átjárhatja a hála érzése. Szüleink mosolyáért és gondoskodásáért, kisállatunk létezéséért, egy jól sikerült napért, barátainkért az iskolában, vagy akár a csodás őszi napsütésért. Bagdi Bella Szép nap, ölelj most át engem című dalát hallgatva rágondolhattunk mindarra és mindazokra, amikért és akikért hálásak lehetünk.

Alkottunk is a hála témakörében: hála-fát készítettünk, amire mindenki feltette a saját kis tenyerébe rajzolt hála-levélkéjét. Mindenki elmondta, hogy mit rajzolt a levélkére: kinek és miért hálás. Nagyon okos gondolatokat mondtak a gyerekek, nagyon nyitottan fejezték ki érzéseiket.

Hónap végére úgy érezzük, a gyerekekkel körbejártuk a hála témáját, sikerült ráirányítani figyelmüket a hála érzésének boldogságfokozó hatására. Egyre többször halljuk tőlük: „Hálás vagyok neked azért, mert…”. Nagyon várják a gyerekek a következő boldogságórát, úgy gondoljuk, az előző osztályunk után a mostani kis csapatunk is igazi boldogságórás osztály lesz!

Meklerné Balogh Erika és Bujtorné Hetyei Hajnalka