Boldogságóra Program

Kitől jött a hálakő?

„Nem a boldog emberek hálásak, hanem a hálás emberek boldogok.”

A reggeli találkozásunkat hálakörben valósítottuk meg.
A jól ismert dallal – Hála, hogy itt a csendes reggel… – hangolódtunk a szeptemberi boldogságóra témájára.
Ebben a tanévben volt egy titkos tündérünk, aki ráérzett a Boldogságóra havi témájára, azon belül is megvalósítást segítő, a segédanyagban olvasható példagyakorlatra: hálakő festésének ötletére. Történt ugyanis, hogy a tanév első hetét követő napokban, amikor már az új kis csoporttársak is beszoktak az óvodába, egy nagycsoportos óvodásnak annyira belopták a szívébe magukat a kiscsoportosok, hogy úgy érezte meg szeretné lepni a kicsiket egy kézzel festett kővel, amit reggel, érkezéskor a szekrénykéjükbe rejtett. Hálát érzett a szívében ezekért a csöpp kis ovisokért.
Adott volt hát, hogy közösen, a csoportban is, minden gyerek készítsen hálakövet. Festés közben mindenki elmondta, hogy miért hálás:
• „Hálás vagyok, hogy van testvérem és unokatestvéreim.”
• „Hálás vagyok az Istennek, hogy szép óvodánk van.”
• „Hálás vagyok, hogy a kis testvéremet anyukám táplálhatja.”
• „Hálás vagyok a szüleimért.” …
A gyerekek tevékenységét, viselkedését gyakran értékeljük egy mosollyal, dícsérő szavakkal, jutalommatricával, jelen esetben hálakártyával. De a legnagyobb elismerés és visszajelzés számunkra az a pillanat volt, amikor nekünk, óvónőknek libabőr futott végig a karjainkon azoktól a mondatoktól, amiket ezek a csöpp kis ovisok mondatokba foglaltak.
Hála értük: a gyermekekért!

Szeretettel,
a bárkalakók és az óvó nénik: Sógor Melinda Ágota és Holló Éva Andrea

Képek