Boldogságóra Program

A hosszú szünidő során a diákokkal mindig nagyon sok, érdekes dolog történik. Elég csak megpillantani őket a tanévnyitón: centikkel magasabbak, változnak a külső és belső tulajdonságaik egyaránt. Így tehát az első osztályfőnöki órákon alig várják, hogy megosszák élményeiket. Ennek a beszámoló-sorozatnak a végén érkezett el az ideje annak, hogy osztályfőnökként rávilágítsak a nyáron történtekre a hála szempontjából is. Szinte már természetes, hogy mind jó egészségnek örvendünk, pedig van egy közös történetünk, amit ugyan külön-külön éltünk meg, mégis egy szó – hőség – elég ahhoz, hogy egyre gondoljunk. Ez volt a júliusi és az augusztusi 40 fokkal járó hőkupola, amely tartósan csapdába ejtve a forró levegőt, súlyos természeti és ökológiai következményekkel járt a hazai élővilágra, a talajra és a vizekre nézve, nem utolsó sorban pedig az emberekre is.
Okkal lehetünk tehát hálásak azért, hogy egészségünk és környezetünk is épségben túljutott ezeken a nehéz helyzeteken.
A kaktusz és a diákok (vagy maga a tanulási folyamat) között meglepően sok és mély párhuzam vonható. Ez a metafora kiválóan bemutatja a kitartást, a fejlődést és az egyéni szükségleteket. A kaktusz …
• ,nem nő meg egyik napról a másikra. A valódi tudás és a készségek elsajátítása is hosszú, kitartó munkát igényel.
• , túléli a zord, száraz környezetet. A jó diák is megtanul alkalmazkodni a nehéz vizsgaidőszakokhoz vagy a stresszes helyzetekhez.
• , felhalmozza a vizet a száraz napokra. A diák a tanulás során megszerzett tudást raktározza el, amit később, a „szárazságban” (például egy nehéz munkahelyi feladat során) elő tud venni.
• , tüskéi védenek a külső támadásoktól. Egy diák esetében a „tövisek” jelenthetik a kritikus gondolkodást, az egészséges határok kijelölését, vagy azt a képességet, hogy megvédje a saját álláspontját.
• , ritkán és nehezen virágoznak, de a viráguk lenyűgöző. A tanulásban a „virágzás” a siker pillanata: a diploma megszerzése, egy sikeres nyelvvizsga vagy egy nagy felismerés.

A 40 fokos hőség és a kaktusz párhuzama tökéletes alap egy háláról szóló, évkezdő osztályfőnöki órához. A kaktusz pontosan erről szól: nemcsak túléli a szélsőséges forróságot, hanem erőt merít belőle. Ez a hőség mindenkiből sokat kivett, mégis itt vagyunk, épségben túléltük. Pontosan úgy, ahogy a kaktuszok teszik a sivatagban.

Miért tartozunk hálával?
• Hála a „belső raktárakért”: A kaktusz a korábban gyűjtött vízből él a hőségben. Mi a nyáron miből merítettünk erőt? (Család, barátok, pihenés, hűvös szoba). Adjunk hálát azokért az erőforrásokért, amik átsegítettek a legforróbb napokon.
• Hála a védelemért (A tövisek): A kaktusz tüskéi árnyékot is vetnek a növényre, védve a kiszáradástól. Adjunk hálát a láthatatlan védőhálóért: a szülőkért, akik figyeltek a folyadékpótlásra, a ventilátorért, vagy a fagyiért a strandon.
• Hála a szívósságunkért: A diákok ismerjék el a saját erejüket is. Képesek voltak alkalmazkodni a nehéz körülményekhez.

Útravaló gondolat az óra végére:
„A kaktusznak a 40 fok nem a vég, hanem a természetes közege. Mi is bebizonyítottuk ezen a nyáron, hogy a legnehezebb, legizzasztóbb helyzeteket is túléljük. Vigyük magunkkal ezt a belső erőt és a hálát az előttünk álló tanévre is!”

A közös beszélgetést követően hálakavicsot készítettünk, amelyre szalvétatechnikával kaktuszokat applikáltunk. Ez a tevékenyég, zenehallgatással kiegészülve segített elmélyülni a csoportnak az elhangzott gondolatokban. Jól láthatóan nagy odafigyeléssel, örömmel és hálatelt szívvel készítették el a köveiket.

Azt remélem, hogy ez egy remek indítás volt az idei iskolai év Boldogságóráihoz.

Képek