Boldogságóra Program

Boldogságóra – Vakond Vili kalandjai
Érzelmek, akadályok és megküzdés Szívmanó boldogságkertjében
A Katica csoportban megtartott következő Boldogságóra-foglalkozásomon tovább építettem a gyermekek számára már ismerőssé váló Szívmanó boldogságkertjének mesés keretét. Fontosnak tartom, hogy az egyes alkalmak ne különálló foglalkozások legyenek, hanem kapcsolódjanak egymáshoz, visszatérő szereplőkkel és élményekkel segítsék a gyermekeket az új tapasztalatok befogadásában.
A foglalkozást ezúttal is Szívmanó varázscsengettyűje indította. Attila lett Szívmanó segédje, ezzel is lehetőséget kapva egy kis felelősségvállalásra és aktív szereplésre.
A ráhangolódás során kiosztotta a Boldogságórás Szívmanó-kártyákat. Megfigyeltük Szívmanó arckifejezéseit, beszélgettünk arról, mit érezhet, majd megpróbáltuk mi magunk is eljátszani az egyes érzelmeket. A gyermekek nagyon ügyesen ismerték fel és nevezték meg az érzéseket, mimikával, mozdulatokkal és testtartással pedig meg is jelenítették azokat. A játék az érzelmek felismerését, megnevezését és kifejezését, ezáltal az érzelmi tudatosság fejlődését támogatta.
Fontosnak tartottam az előző foglalkozás élményeinek felidézését is. Ismét találkoztunk Sün Somával, akinek a gyerekek közösen elmondták a korábban megtanult sünis verset. A visszatérő szereplő és a vers felidézése erősítette a folytonosságot, valamint sikerélményt adott a gyermekeknek.
Ekkor érkezett meg új szereplőnk, Vakond Vili, aki segítségre szorult: beomlott a föld alatti járata. A mesei problémahelyzetből mozgásos tapasztalatszerzés bontakozott ki. A gyermekek kis vakondokká változva kúsztak, másztak és bújtak végig a kialakított járaton, miközben a lufik jelképezték és egyben valódi mozgásos kihívássá is tették az útjukba kerülő akadályokat.
A feladat során megtapasztalhatták, hogy egy akadály esetén nem feltétlenül az a megoldás, hogy megállunk vagy visszafordulunk. Próbálkozhatunk újra, kereshetünk más megoldást, és segítséget is kérhetünk vagy adhatunk egymásnak. A játék természetes módon fejlesztette a nagymozgásokat, a térérzékelést, a problémamegoldó gondolkodást, a kitartást és az együttműködést.
A foglalkozás egyik legfontosabb pedagógiai célja az volt, hogy az akadály és a megküzdés fogalma ne csupán szavak szintjén jelenjen meg, hanem a gyermekek saját élményen keresztül tapasztalják meg azt. A játékban átélt siker lehetőséget adott annak felismerésére, hogy a nehézségek leküzdhetők, és az újrapróbálkozásnak értéke van.
Számomra különösen fontos, hogy Szívmanó boldogságkertje alkalomról alkalomra együtt növekedjen a gyermekekkel. A korábbi találkozások élményeire építve új szereplők, történetek és tapasztalatok kerülnek a kertbe, miközben játékos formában tanulunk önmagunkról, az érzéseinkről és egymásról.
Vakond Vili történetével ezen az alkalmon egy újabb fontos gondolat került a boldogságkertünkbe:
„Ha akadály kerül elénk, nem adjuk fel – megpróbáljuk újra!”
Jobb Veled a Világ!
Katica csoport, Zsitvabesenyő❤️

Képek