Boldogságfokozó hála

Boldogságfokozó hála a Tulipán csoportban

Az első Boldogságóránk témája a hála gyakorlása volt. A foglalkozást a már jól ismert elcsendesedő mondókánkkal kezdtük:

Gyere, ülj le, csendesedj,
Nyisd ki most a szívedet.
Együtt vagyunk, meghallgatunk,
Minden érzést elfogadunk.

Ezt követően beszélgetőkört tartottunk. A gyerekek meséltek arról, hogyan telt a hétvégéjük, mi okozott számukra örömet, és milyen élmények tették őket boldoggá. Arról is beszélgettünk, mit érzünk akkor, amikor mi szerzünk örömet valakinek, vagy éppen nekünk szereznek örömet. A gyerekek gyorsan megfogalmazták: ilyenkor mosolygunk.

Ehhez írtam egy saját kis versikét, amelyet mozgással is kísértünk:

Mosolyog a napsugár,
Ránk ragyog és körbe jár.
Nevess Te is, gyere hát,
Így lesz még szebb a világ!

Fogd meg most a kezemet,
Én fogom a tiedet.
És most hangosan kiáltsd:
Jobb Veled a Világ!

A hála érzésének mélyítéséhez bábozással meséltem a gyermekeknek egy saját történetet, amelyet Ferenczi Éva: Maci bajban van című ötlete ihletett, más szereplőkkel. A mese után közösen megbeszéltük, mit érezhettek a szereplők, és a gyermekek saját élményeiken keresztül is megfogalmazhatták, mikor éreztek már hasonlóan.

Kiemeltük a hála és a „köszönöm” szó fontosságát is. Ehhez egy újabb rövid versikét tanultunk:

A köszönöm szó nagyon fontos,
legyél hálás, mikor mondod.
Köszönd meg, ha kapsz valamit,
boldoggá teszel valakit.

A foglalkozás különleges szereplője Boldog Blanka, a csoportunk saját Boldogságóra-jelképe lett. Egy nagy baba, aki minden hónapban a zsebéből „varázsol elő” egy új játékot, gondolatot vagy feladatot.

Most egy nagy, összehajtogatott szívet rejtett a zsebében. A gyermekekkel közösen kihajtogattuk, majd egy tálkából mindenki választott egy kis szívecskét. Minden gyermek elmondhatta, minek örül, vagy miért szeretne köszönetet mondani, majd a kis szívecskét elhelyezte a nagy szíven. Ahogy egymással megosztottuk örömeinket és hálánkat, a szív egyre nagyobb és színesebb lett. Ezzel megtapasztalhatták, hogy az öröm és a hála akkor válik igazán értékessé, ha megosztjuk egymással.

Közösen elkészítettük a saját Boldogság-fánkat is. Minden gyermekről fénykép készült, szívvel a kezében, amely felkerült a fára. A következő hónapok során minden Boldogságóra-témához kapcsolódó jelkép is helyet kap majd körülötte. Így szeretném végigkísérni a gyermekeket a tíz témán keresztül, hogy a kezdetben még kopasz fa a tizedik témára egy igazi Boldogság-kertté változzon.

A hónap hála-gyakorlását teljesítve a Tulipán csoport jelképe is felkerült a közösen készített Boldogság-vár első lépcsőfokára. Ezzel elkezdődött a mi közös utazásunk a boldogság felé.

A foglalkozás zárásaként meghallgattuk és közösen eljátszottuk Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című dalát. A dal már a mindennapjaink részévé vált, a gyermekek egyik nagy kedvence. Örömmel éneklik, mozognak rá, és szinte mindig mosolyt csal az arcukra. Így a Boldogságóra végén is együtt, felszabadultan és vidáman élhettük át azt az örömöt, amelyet a közös éneklés és mozgás ad.

A Boldogságórák már az első alkalom után érezhetően elkezdték átszőni a mindennapjainkat. A gyermekek egyre gyakrabban használják a „köszönöm” szót, figyelnek egymás örömére, és örömmel idézik fel a foglalkozáson tanult mondókákat, verseket és játékokat. Úgy érzem, hogy ezek az apró, mindennapi pillanatok hosszú távon is értékes érzelmi útravalót adnak számukra.

Nagyon boldog óvó néni vagyok, hogy ezt az utat együtt járhatom velük, és napról napra megtapasztalhatjuk: a boldogság sokszor a legegyszerűbb dolgokban, egy mosolyban, egy ölelésben, egy „köszönöm”-ben vagy egy egymásnak adott apró figyelmességben rejlik.

Székely Katalin
Óvodapedagógus