Boldogságóra Program

Reflexió – A hála gyakorlása
A foglalkozás megtervezésekor fontosnak tartottam, hogy a hála témáját ne csak beszélgetésen vagy egy mesén keresztül dolgozzuk fel, hanem a gyermekek számára kézzelfogható, saját élményeken alapuló tapasztalatot adjunk. Ezért örömmel választottam a szüleim kertjét a foglalkozás helyszínéül. Úgy gondoltam, hogy a természet közelsége és az őszi termések megfigyelése sokkal közelebb hozza a gyermekekhez a hála érzését.
Már a kertbe érkezéskor azt tapasztaltam, hogy a gyermekek érdeklődőek voltak. Nagyon örültek annak, hogy egy megszokottól eltérő környezetben lehetünk együtt. Különösen nagy élményt jelentett számukra, hogy saját maguk szedhették a szőlőt és a körtét létráról is.
Számomra is örömteli volt látni, hogy milyen természetesen kapcsolódtak be a tevékenységbe. Azt tapasztaltam, hogy amikor a gyermekek saját maguk cselekedhetnek, megfoghatják, megtapasztalhatják a dolgokat, sokkal könnyebben bevonódnak.
A kerti programot énekléssel és közös játékokkal tettük még vidámabbá. Nagyon jó érzés volt látni a gyermekek felszabadultságát, mosolyát és azt, ahogyan egymáshoz is egyre könnyebben kapcsolódtak. Úgy éreztem, hogy ezen a napon nemcsak egy foglalkozást valósítottunk meg, hanem egy olyan közös élményt szereztünk, amelyben minden gyermek megtalálhatta a számára örömteli pillanatokat.
A csoportszobába visszatérve a leszedett körtét és szőlőt felhasználva ehető süniket készítettünk. Ez a tevékenység különösen tetszett a gyermekeknek. Örömmel dolgoztak a gyümölcsökkel, és büszkén nézték az elkészült süniket. Számomra ebben a tevékenységben az volt különösen értékes, hogy a gyermekek a saját kezük munkájának eredményét is megtapasztalhatták. A kertben közösen megszerzett termésekből egy közös élmény és egy vidám, ehető alkotás született.
Törekedtem arra, hogy minden gyermeknek legyen sikerélménye, és a saját képességeihez mérten tudjon bekapcsolódni. A gyermekek különböző módon vettek részt a tevékenységekben, de mindegyikük számára sikerült olyan feladatot találni, amelyben örömét lelte.
A hála fogalmát nem kellett hosszasan magyaráznom, hiszen a gyermekek a saját élményeiken keresztül tapasztalhatták meg, milyen jó érzés együtt lenni, a természetben lenni, gyümölcsöt szedni, játszani, énekelni és valami közöset létrehozni.
A program számunkra felnőtteknek is feltöltő volt, és jó érzéssel töltött el, hogy egy olyan egyszerű tevékenységből, mint a gyümölcsszedés, közös játék és alkotás, ennyi örömteli pillanat született.
A foglalkozás után még inkább úgy gondolom, hogy a hála gyakorlását érdemes a gyermekek mindennapjaiba beépíteni. Nem feltétlenül nagy dolgokra kell gondolnunk: egy mosoly, egy közös játék, egy finom gyümölcs, a természet szépsége vagy az együtt töltött idő is lehet olyan élmény, amelyért hálásak lehetünk.

Képek